Állami főreáliskola, Debrecen, 1909

8 társadalom között nincs meg a legtökéletesebb összhang, ha hiányzik a tanárok és a szülök között a kölcsönös bizalom és egyetértés, úgy az iskola munkája meddő és egyoldalú lesz. Már pedig a tapasztalásból megállapíthatjuk, hogy épen ezek a feltételek hiányzanak a mai nevelésből. Az iskolát, a felsőbb tanhatóságot itt sem érheti a szemrehányás vádja. Mihelyt észrevette a bajt, azonnal hozzáfogott annak orvoslásához. Emlékezzünk csak vissza, mennyik vártak az illetékes körök s a tanügy emberei és vezető férfiai a csak ezelőtt tíz évvel megindult „szülői értekezletektől"! Ügy üdvözölték a különben egészséges eszmét a hazai nevelés terén, mint a jövendő paedagogia újjáteremtőjét. A szép eszméért lelkesülő intézetek azonnal meg is honosították, de az óvatosabbja várakozó álláspontra helyezkedett azon okoskodással: próbálja ki a szomszéd. És a gyakorlat azután megmutatta, hogy a szülői értekezletek egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy a nevelést megjavítsák. Az eszme eltörpült az emberek gyarló kezei között. A szülők jelentékeny része nem jelent meg ezeken az értekezleteken. A szegényebb szülő egyáltalában távol tartotta magát, az intelligensebbje meg unta a dolgot; az előadás közömbösen hatott reá s gondolva, hogy a tanári kar úgyis elvégzi a feladatát ő nélküle is, egyszer-kétszernél többször nem is jelent meg. Annak a kisebbségnek pedig, amely mégis érdeklődött az ügy iránt, egy része talán az ügy iránt való szeretetből jött el, a másik részét az hozta, hogy a nevelés terén való jártasságát fitogtassa. A tanár egyébként semmivel sem lett okosabb ezeken az értekezleteken különösen az egyéneket illetőleg. A vita csak általánosságban mozoghatott, de az egyes gyermekek hajlamai és tehetsége felől a szülők egyáltalában nem nyilatkoztak. De végre is az értekezletek tárgya sokszor úgy alakult, mintha az egyenesen a szülők kioktatására irányulna és viszont a szülők is ki akarták oktatni a tanárokat, —• ami sok viszályra adhatott alkalmat. Ezzel aztán el is temették az ügyet. De vájjon le kell-e mondanunk a konferenciák további megtartásáról, mert az első kísérletek rosszul ütöttek ki? Ez az eset legföljebb azt bizonyítja, hogy a szülők ezidőszerint nem bírnak érzékkel a nevelés ügye iránt és hogy az értekezlet tárgya nem volt jól megválasztva; de lehetséges az is, hogy vezetésük rossz kezekre volt bizva. Mert hiszen ezeken az összejöveteleken az iskola nyiltan föltárta azokat a sebeket, melyekben a nevelés szenved. Sokszor bizony őszintén meg kell mondani a szülőknek is az igazat, ami érzékenyen hat. Minden szülő kényes arra, ha az ő dolgait nyilvánosan tárgyalják. Az igazság fáj; az orvosság keserű; a keserű orvosságot az ügyes orvos cseppenkint vagy valami édes folyadékban adja be a betegnek. Elvesztette a csatát az a hadsereg, mely a terep ismerete nélkül rohan a csatatűznek. A szülői értekezletek nem sikerülhettek egyszerre. Azok ideális megvalósításához a talajt alaposan elő kell készíteni, vezetésük nagy emberismeretet. szorgos körültekintést, kiváló ügyességet és tapintatosságot igényel s ami a legfontosabb, a vezető részéről széleskörű ismeretséget, hogy az illető már előre ismerje a szőnyegre kerülő kérdésben a szülők véleményét. Tárgyuk