Állami főreáliskola, Debrecen, 1909

5 És mit szóljak arról a szűkebb körről, életednek második tavaszáról, nagyon is korán özvegységre, árvaságra hagyott családodról, melyet az élet küzdelmeinek közepette is a soha meg nem zavart példás egyetértés s önfeláldozó szeretet napjának jótékony melege állandóan oly kedvesen beragyogott. Itt elakad szavam . . . korán, nagyon is korán . .. Támasz nélkül itt hagyott kedveseidnek, elköltözött barátunk, bizonyára te is azt a biztatást küldöd onnan felül: szeretet és békesség ezentúl is, bizalom a mindenható jóságában, aki mindeneket megsegít, bizalom a baráti jó szívekben, de bizalom első sorban a magatok erejében, bátorság és kitartás az életnek rátok váró küzdelmeiben. És most célhoz ért vándortársunk, Isten áldása kísérjen utolsó utadon, pihenésed legyen csendes, emlékedet kegyelettel őrizzük. Isten veled!