Állami főreáliskola, Debrecen, 1909
13 nem munkával foglalatoskodik s edzi a testét, másodszor egész délután kint az Isten szabad ege alatt jó levegőn tartózkodik; harmadszor megtanulja a munkát megszokni és becsülni. Ahol csak a viszonyok megengedik, á kertészetet és az asztalos műhelyt be kellene állítani az iskolával kapcsolatosan. Ne engedje a szülő a gyermeket rossz helyre járni. Mert aki a malomba jár, bármint vigyáz is, lisztes lesz ; aki rossz cselekedetek helyén forgolódik, bármint figyel is, reá ragad valami. Ide tartozik elsősorban a szinliáz. Minden, ami léha és trágár, minden, ami erkölcsrontó,' minden, amit mi erkölcsi piszoknak hívunk, ott látható a legtöbb színházban. Ma körülbelül úgy állunk, hogy egy nemes tartalmú darabnak nem akad közönsége, de annál zsúfoltabb a ház, ha a trágár darabra külön is felhívják a közönség figyelmét. Vad röhej veri föl a szinház néma csendjét egy-egy durvább kifejezés után. Sokszor még az ilyen tartalmú darabokba is elviszik a szülék kis gyermekeiket, „mert hiszen úgy sem érti meg". Igaz, hogy még nem érti, de fölébreszti kíváncsiságát az a durva kacaj, mely az alsóbb néprétegektől a szinház felsőbb regióiban hallatszik. Ezt a kérdést gyermekeink érdekében meg kell' fejtenünk, mert az iskola egymagában a reá bízott ifjúságot, különösen nagy városban, ellenőrizni nem tudja. Itt az eredmény csak akkor lesz teljes, ha az iskola és a szülői ház megállapodnak egymással abban, hogy a szülő a gyermekét a színházba mindaddig nem engedheti, míg csak az iskolától erre nézve külön írásbeli engedélyt nem kapott. Egyébként, ha a színházi előadás nem folyhatik le inspekciós orvos, rendőrfelügyelő vagy tűzoltó nélkül, kiknek jelenléte testi épségünket védi, hogyan képzelhetjük azt el egy lelki ellenőrző nélkül, aki viszont lelki épségére ügyeljen gyermekeinknek ? Ne engedjék a szülék azt se, hogy gyermekeikhez rossz társak férkőzzenek. Nem iskolai társakról van itt szó, hanem azokról az idősebb szabadszájú bácsikról. Sokszor csodálkoztam azon, hogy egyes házaknál, nagyobb összejövetelek alkalmával, még a gimnázista fiúk is ki voltak rekesztve a társaságból. Miután ez esetenként következetesen történt, az okát is megtudtam. A társaságban jelen volt egy-két mosdatlan szájú bácsi, „aki egyébként jó fiú, csak csúnya a szája" s a szülő ezek miatt kénytelen volt gyermekeit távol tartani a társaságtól. Pedig ez a legnagyobb bűn, amit a gyermekkel szemben elkövethetünk. A gyermek kíváncsi, hogy mi történik ő nélküle a házban, érzi, hogy ő semmi és sokszor el is keseredik. Üljön ott a gyermek a nagyok között, akiktől csak szépet és nemeset halljon s tartsa minden felnőtt erkölcsi kötelességének, hogy rossz szóra ne nyíljék meg ajaka. A szülő inkább mondjon le a baráti összeköttetésről, semhogy gyermekének erkölcse sérülést szenvedjen. Az iskola és a társadalom együtt működése sehol sem fontosabb, mint a gyermek magánolvasmányainak megválasztása körül. Itt tényleg a társadalom legszigorúbb fellépésére van szükség. A „szabadság" és ,,haladás" jeligében a pornográfiának soha annyi gyalázatos kinövése nem volt, mint napjainkban. Vannak leikellen kalmárok, akik az emberi lélek megrontásával akarnak maguknak jólétet teremteni. Ügy a pornografikus írók, mint az árusítók fegyházat