Állami főreáliskola, Debrecen, 1907

I. Yitás nyelvi kérdések.* Irta : űr. Kardos Albert. Néhány vitás nyelvi kérdést óhajtanék e helyen fejtegetni. Valamely gúnyolódó ember könnyen zavarba hozhatna : Hát van nem vitás nyelvi kérdés is ? Az őszinte felelet erre az: Bizony nem sok. Még pedig nem azért, mert már kétezer esztendős ez a közmondás: grammatici certant, hanem mert a nyelvnek a természete hozza magával, hogy a grammatikusok mindig vitázzanak, soha teljes egyetértésre ne jussanak. A nyelv ugyanis élő szervezet, mely folytonos változásnak van kitéve; •örökre szóló szabályokat nem tűr magán, hiszen idő folyamán külsőleg-belsőleg úgy átalakul, hogy az egyik század-alkotta törvény érvényét, sőt értelmét veszti a következő században. A nyelv éppen olyan történelmi termék, mint valamely nép alkotmánya és ha ma nem érjük be az arany bulla pontjaival, sőt még a Werbőczy bölcseségével sem, hogyan tudnánk elboldogulni az Erdősi Sylvester János nyelvtanával, de még a Debreczeni Grammatika szabályaival is. A nyelv élete azért is hasonlít az állami élethez, mert benne különböző erők küzdenek és próbálnak érvényesülni. Nemesek és jobbágyok itt is összemérik fegyverüket, sőt néha a fejedelmi hatalomszó is belevegyül a harcba. A nyelv életében a tudósok és az írók a nemesek, akik több jogot követelnek, mint a nép közönséges emberei, egy-egy lángeszű költő, vagy parancsoló •elméjű nyelvész pedig a fejedelmi hatalmat képviseli, aki sokszor hosszú ideig irányt szab a nyelv fejlődésének (pl. Dante, Luther, Révai). Minthogy a nyelv életében a különböző hatások harca sohasem szünetel, minthogy a történeti hagyományok és a mai szokások folyton egymás ellen törnek, azért ne is várjuk a nyelvtudomány terén a viták elnyugvását; a nyelv egészséges fejlődése csakúgy megköveteli a grammatikai külön táborokat, mint az igazi állami élet a politikai pártokat. A magyar nyelvtudományban is örökös a forrongás, annyi a vitás tétel, hogy el sem tudnám számlálni. Mégis leghevesebben és legtartósabban folytak a viták két nagyobb körű kérdés, a helyesírás és igeragozás körül. E kettőnek a bonyodalmait szeretném valamennyire fölfejteni, e kettőnek a homályába próbálnék egy kis világosságot önteni. *A debreczeni szabad iskolában 1908 febr. 18-án és 25-én tartott két előadás. 1*