Állami főreáliskola, Debrecen, 1905

G bensőbbnek, igazabbnak kell lennie, az emlékezés tisztább fényben ragyogjon, elhatározásunk erősebb, fogadalmunk szentebb Jegyen, mert halott van körültünk, nemzeti halottunk van, az 1848. év legfőbb alkotása, a parlament fekszik kiterítve. S a halál borzalmasságát csak tetézi az a kicsinyes lárma, az a rút zsivaj, amellyel az ország kuruzslói, a politikusok becsmérlik egymást, hogy a felelősséget mindenik másra háritsa, mintha a nagy vesztesnek, a nemzetnek nem volna-e mindegy, hogy könnyelmű játék vagy gyilkos erőszak fosztotta meg drága kincsétől, az alkotmányos szabadságtól. E nagy veszteségben kell igazán felújítanunk az 1848. évi március 15-ének emlékét, most van valóban szükségünk a magasztos eszmék éltető erejére; a Kossuth, Petőfi, Jókai buzdító példájára; most kell teljes mértékben megismerkednünk e dicső nap eseményeivel, átalában az 1848. évi törvényekbe iktatott jogokkal és vívmányokkal és kiváltkép azon eszközökkel, amelyekkel a nagy ősök e fényes alkotásokat megteremtették. Hosszú küzdelem, kitartó munka, rendíthetetlen hűség, önzetlen hazaszeretet, de egyúttal bölcs belátás, a körülmények számító felhasználása vitte őket diadalra. Minderre nekünk is szükségünk van, mindezt nekünk is segítségül kell hívnunk s akkor bizton hiszem, hogy a március 15-ének legközelebbi ünnepén távol lesznek tőlünk a halál komor képei, hogy akkor a természet tavaszi megújhodásával együtt fogjuk üdvözölni az alkotmányos élet feltámadását is, mert „a leányzó nem halt meg, csak aludott". Szívemben az 1848. évi március 15-ike iránt mély kegyelettel, szent érzésekkel eltelve, lelkemet a jövőre nézve bízó reménynek és erős hitnek átadva, őszintén köszöntöm a m. t. közönséget és mai ön képzőköri ünnepünket megnyitom.