Állami főreáliskola, Debrecen, 1905

I. HARMATH GERGELY. 1846—1905. A múlt évi nagy szünidő szomorúságot, nagy veszteséget hozott intézetünkre. A tanári karnak érdemekben gazdag tagja négy havi súlyos szenvedés után, 1905 július 15-én meghalt. Szerény munkában, a nehéz és fárasztó, de örökké szép tanári pályán 38 évet töltött el, szakadatlan munkásságban. Mint tanár, tanítványainak igazi atyja volt; nemcsak tanított, de nevelt is, buzdított, intett, ahol szükség volt erre, lelkesítette az ifjúságot a természet szeretetére, — szigorú volt, — de igazságos. Mint a természettudományok ápolója szerette a természetet ós megszerettette azt az ifjúsággal is. De nagy tevékenységet fejtett ki a társadalmi életben is. Nem volt a városban oly kulturális társaság, egylet, ahol Harmath Gergely nem működött volna. Buzgó tagja volt, sok éveken keresztül pénztárosa és gazdája a Tisztviselő Egyletnek, s éveken át városi bizottsági tag, ós az ág. hitv. evang. egyháznak is tisztviselője. Harmath Gergely született Mezőmocsban Kolozs vármegyében, 1846. évi március hó 8-án, köztiszteletben álló, de elszegényedett nemesi családból. Elemi oktatását szülővárosában, atyjának gondos felügyelete alatt kapta, majd Marosvásárhelyre ment, ahol a gimnázium négy alsó osztályát, — onnan Kolozsvárra, ahol a főgimnázium négy felső osztályát jeles eredménnyel végezte. Az érettségi vizsgálatot a kolozsvári főgimnáziumban tette le. Mint a kegyes tanítórend tagja elvégezte a theologiát, de tanárnak is készült, azért egyetemre is járt és tanulmányait részint a kolozsvári Ferencz-József-egyetemen, részint a selmeczbányai bányászati akadémián folytatta. Selmeczbányai geologiai és ásványtani tanulmányainak több értekezés volt a gyümölcse. Tanári vizsgát a budapesti egyetemen tett. A rendkormány, mint helyettestanárt előbb Nagykanizsán, majd Nagykárolyban, később Selmeczen alkalmazta, 1876rban már a veszprémi gimnázium rendes tanára. Itt kiváló ismeretei ós általánosan tisztelt egyénisége feltűnt már a rendnek is, mely 1878-ban Debreczenbe küldte igazgatónak, ahol mint igazgató, mint házfőnök — és a társadalmi élet terén kifejlett tevékenységével úgy elöljárói, mint a társadalom elismerését és tiszte1*