Állami főreáliskola, Debrecen, 1904

10 France-nak nevezett el, Napoleon G400 ingyenes állami helyet állapított meg, melyek közül 2400 hely kiváló érdemet szerzett szülők gyermekei számára volt fenntartva, a többi 4000 helyre jó tehetségű és szorgalmas fiúkat vettek fel. De 1865-ben már csak 1549 állami alapítványi hely volt. A bennlakók állandó felügyelet alatt vannak, melyet a répétiteurs­nek nevezett internatusi felügyelők végeznek. Ezek hallgatják ki a leckét is, s külön könyvecskébe jegyzik az eredményt, melyet tájéko­zásul az osztályban tanító tanárok is megkapnak. A dolgozó szoba neve classe d'études vagy röviden étude. Még a játékra szánt időben is állandóan mellettük van a répótiteur. Ebben, valamint sok egyéb tekintetben általános jellemző sajátságuk a franciáknak, hogy nem szeretik magukra hagyni még a nagyobb fiúkat sem, ami azután az önnállóságra való fejlődést nagyon megnehezíti vagy teljesen meg­akasztja. A felnőtt francián is szembeötlő s majdnem nemzeti vonás­nak mondható az, hogy erre az önnállóságra nemcsak hogy nem vágyik, hanem mintha félne tőle s mindig a többiekhez alkalmazkodik. Szóval nem szeret feltűnni. Még sokkal jobban őrizkedik attól, hogy a többiek közül kiváljék, ha az a veszély fenyegeti, hogy nevetséges lesz ; ez neki gyengéje; a világért sem akarja magát gúnyos megjegyzéseknek kitenni azzal, hogy a maga feje után indul. „Dire d'un Frunrais que c'est un originál, c'est lui donner un ridicule". Akiről azt mondják, hogy eredeti ember, az nevetségessé van téve. Ez az általános vonás sokat megmagyaráz a francia nemzet társadalmi és politikai történetében. Az internatusi élet természetszerűleg nem igen különbözik a miénktől. A tanítás külső beosztásában az az eltérés van pl., hogy a hót öt napján délelőtt és délután tanítanak, a vasárnapon kívül a csü­törtök teljesen szabad. Akkor a bennlakók délelőtt vallásoktatást kap­nak, ha szüleik kívánják. Tudnunk kell ugyanis, hogy a nem papok által vezetett iskolákban Franciaországban nincsen kötelező vallástaní­tás s a vallásból nem kapnak osztályzatot azok sem, akik ily oktatás­ban részesülnek. A vallást nem tekintik első sorban tanulás tárgyának; az a szív, nem az ész dolga, amit a családban szí magába a gyermek s azután a megszokás s a vallásgyakorlatok erősítik benne a vallási érzelmet. Az iskola és a gyermekek közötti viszony szempontjából ennek tagadhatatlanul sok előnye van s bizonyos, hogy igen sok súrló­dásnak így eleje van véve. Minden lycée-nek vannak rendesen alkal­mazott vallástanárai ós pedig l'aumönier a katholikus, le ministre protestant vagy le pasteur a protestáns lelkész, le rabbin a rabbi, kiket az intézet, illetve az állam fizet. A szabad nap délutánja nagyobb sétára van szánva, hogy az ifjúság legalább egyszer egy héten kikerüljön a város falai közül. A vasárnap ós csütörtök délelőtt azonkívül a bezárás: la retenue neve alá tartozó büntetések kitöltésére van szánva. Ezek Franciaor­szágban még most is dívnak; a bennlakók elesnek a szórakozástól, a kinnlakók pedig bejönnek, miután előző nap az igazgató hivatalos le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom