Állami főreáliskola, Debrecen, 1903

84 fölnevelkedett s amelyhez ennélfogva szorosabb kapcsok kötik. Csupán reá akartunk mutatni a helyzetre s ezzel is igazolni kívánjuk azt, hogy tanítványaink segítésében sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, mint a gimnáziumok. A reáliskola még fiatal tanintézet. Volt tanítványai még alig léptek be az életbe. Nagy részük még csak' most jutott vagy jut oly álláshoz, melynek jövedelme alig elég a megélhetésre. A legtöbben még mint fiatal kezdő emberek, akár mint gazdák és vállalkozók, akár mint tisztviselők, a saját maguk jövőjének biztosításán fáradoznak s arra nem igen gondolhatnak, hogy alapítványok tételével, vagy nagyobb adományokkal hálájukat leróhassak azon tanintézet iránt, melyben képzettségük alapját megvetették. Hisszük ós reméljük, hogy idők múltával, midőn volt tanítványaink száma nagyra nő s azok közül többen kedvező vagyoni helyzetbe jutnak, a megemlékezés ós hála ilyen formában a mi tanintézetünk iránt is nyilvánulni fog. a) Alapítványok. Magának az Iskolának ez idő szerint csupán három kisebb alapítványa van jó tanúlók jutalmazására. A legelső alapítványt a nemes érzelmeiről városunkban jól ismert nagykereskedő ós földbirtokos, idősb Csanak József tette. Az ő alapítványa 100 drb. csász. és kir. arany s kamatját az alapító akaratához képest az évzáró vizsgálatok megtartása után jó tanúlók jutalmazására a tanári kar ítéli oda ós osztja ki. Az alapítvány Debreczen sz. kir. város kezelésében van. Szabályszerű alapító levél — tudomásunk szerint — nincs róla kiállítva. A második alapítvány a tanintézet egyik korán elhunyt derék tanárának Pápai Pálnak emlékét örökíti meg. Az ő elhunyta után özvegye Máté Júlia, férje iránt való kegyeletből, az 1881/82. iskolai óv végén 105 frtot élő szóval kifejezett azon akarattal adott át a reáliskola igazgatóságának, hogy abból öt forintot azon jómagaviseletű tanúló kapjon, aki az iskolai évben vagy a földrajzból, vagy a történelemből jeles előmenetelt tanúsított, a többi 100 frt pedig mint alapívány, örök időn át Pápai Pál alapítványaként külön kezeltessék és évi kamata a nevezett célra az iskolai óv végén kiadassék. Az igazgatóságnak az 1884. évi 212. sz. jelentése alapján Debreczen sz. kir. város, mint a tanintézet fentartója, 1885. évi március 26-án 6446/1884. sz. tanácsvégzéssel elhatározta, hogy az igazgatóság által eddig is takarékpénztárban elhelyezett alapítványt a házipénztári hivatal, mint a reáliskolai alap kezelője útján, valamelyik takarékpénztárban helyezteti el ós a betéti könyvet mint pénzértéket kezelvén, annak jövedelmét a reáliskolai pénztárról vezetett számadásában külön számvevői szám alatt számolja el.