Állami főreáliskola, Debrecen, 1903

4 azokat — a természettudományi tanszergyűjtemónyek berendezésére nem is gondoltak s arra anyagi erővel nem is rendelkeztek. Még könyvtárakkal is csak kezdetlegesen és nagyon egyoldalúkig voltak ellátva a régibb középiskolák, legfölebb egy-egy gazdagabb szerzetesrend képezett kivételt; de ezekben is vagy legfölebb 500—1000 darabból álló könyvtárat találunk még 1850 körül is, vagy pedig a meglevő könyvtár is nem az iskoláé, hanem a szerzetesrendé. Ma pedig már a közepesen felszerelt tanintézetek többet mutathatnak fel, mint 50—60 évvel ezelőtt azok a legkiválóbb középiskolák, melyekben a mai VII. és VIII. osztálynak megfelelő úgynevezett bölcsészeti osztályok is meg voltak s melyeket azért lyceum elnevezéssel a többi középiskoláktól megkülönböztettek s azon korban minta középiskoláknak tekintettek. Ilyenek főképen a tankerületi főigazgatóságok székhelyein Pozsonyban, Győrben, Nagyváradon, Kassán stb. vagyis oly városokban voltak, a hol ezek a lyceumok a jogakadémiákkal szoros kapcsolatban állottak egész 1848-ig. Az itt felsorolt adatok csak a külső fejlődést igazolják ugyan, de a ki a középiskoláknak történetét csak futólagosan vizsgálja is, rögtön felismerheti, hogy nagyon figyelemre méltó a bennső fejlődés is. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1875-ben egy rendelettel nyolcosztályúvá tette a reáliskolát, ugyanakkor hozta be és tette kötelezővé a reáliskolákban az érettségi vizsgálatok tartását is. Ezen két mélyreható intézkedés, az első gondolatra, egy időre megzavarta és elkedvetlenítette ugyan a reáliskolák híveit, különösen azokat, kik ezen rendeletek végrehajtásától a reáliskolák életét féltették s a reáliskolák növendékeinek száma hirtelen alászállott; de utóbb a középiskolai oktatás igaz hívének, a jelenkori közoktatás minden higgadt ítéletű bírálójának be kellett ismernie, hogy a reáliskolák csak ezen reform életbeléptetése mellett tarthatták meg középiskolai jellegüket s hogy csak most meglevő tantervük ós szervezetük tökéletes kifejlődése mellett oldhatják meg azon feladatukat, hogy az ifjúságot a tudományos technikai pályára, a műegyetemi felsőbb talnulmányok hallgatására előkészítsék s aztán a mathematikai és természettudományok müveiélésére képessé tegyék. A magyar reáliskolák életében forduló pontot képező ezen rendelkezés végre megtörte azon hajthatatlannak látszó közvéleményt, mely középiskolai oktatásunkban helyes irányúnak s igazi műveltség alapvetőjének még folyton az ó-kori klasszikusok tanítását hirdette s a melyekként középiskolai nevelésünket, mint a kemény, vastag jégkéreg a folyóvizet, a mozdulatlanságra szorította. A reáliskolák ilynemű fejlesztése útját egyengette kétféle középiskolánk összeegyeztetésének. Ettől kezdve a reáliskola és gimnázium lépésről-lépésre közeledtek egymáshoz, s most már megtettük az első lépést a jövő idő modern középiskolájának: az egységes, vagy legalább egységesen képesítő középiskolának megalkotásához is.