Állami főreáliskola, Debrecen, 1902
II viseltetett iránta túlságos tisztelettel; midőn pedig Küttner elhagyta Körneréket, a fiú szinte kora-érettségre valló két gúnyos költeményt írt. Nevelői sorában azonban kitűnő férfiakat is találunk; így pl. 1806. óta a történész Dippoldot, ki mint tanár Danzigban halt meg, a lausai plébánost Rollert, és a mathematikus Fischert. Dippolddal halála napjáig jó viszonyban maradt Körner és Dippold volt az, ki a „Knospen“ bírálatában a legigazságosabb ítéletet hozta Körner költői tehetsége fölött. Roller a hittant tanította s igaz vallásosság mellett egy kis szabadelvűséget is oltott tanítványa leikébe; Tivadar, a hitbuzgó protestáns, nem habozott egy percig sem társaival megáldozni s egy katholikus leánnyal jegyet váltani. Mennyivel más ember volt még nagyapja, a szigorú puritán, kinek hite nem a biblián, hanem a biblia betűjén alapúit, ki a keresztség formaságain gondolkozva, hosszú tépelődés után oda lyukadt ki, hogy mindegy akár vízbe mártják, akár vízzel hintik meg a keresztelendőt. Mindent, mi a hiten kívül állott, gondosan került; a profán világtól való idegenkedése különösen a művészetnek szólott s nem győzi a benne rejlő veszedelmet elég élénken fia szeme elé állítani. Történt egyszer, hogy Graff, a híres arcképfestő, Minnát (költőnk anyját, akkor Körner Keresztély menyasszonyát) lefestette. Körner Keresztély a kitűnően sikerüli képet megmutatta apjának, ki megbotránkozva azon, hogy egy finom fátyol nem födte teljesen a nyakat és keblet, a képet kivette keretéből, szépen összehajtogatta s azon megjegyzéssel adta vissza fiának, hogy jövőre az ilyen bűnös utánzatoktól kímélje meg. 1 Atyjának a művészettől való idegenkedése volt oka annak is, hogy Körner Keresztély határozott zenei tehetsége mellett sem sokra haladt a zenében. Csak később ébredt annak tudatára, hogy a művészet azon eszköz, mellyel a nemesebb lélek magát mások számára megérzékíti, azokat magához emeli, s mindent megeszményít, a mi hozzá közeledik. Ez a szabadabb és nemesebb gondolkozás lett Tivadar öröksége is, ki korán gyakorlott zenei érzékének költeményei írásánál nagy hasznát vette. Muzsikális volt különben az egész' Körner ház. Az apa erőteljes basszus hanggal rendelkezett, dalokat szerzett, az anya gitáron játszott, Emma kellemes szopránt énekelt, Tivadar gitározott, zongorázott és énekelt. Kunze drezdai kereskedő leánya, Juliánná, (kit atyja halála után Körnerék magukhoz vettek) szintén énekelt, és énekével — mint Körnerné megjegyzi — elhomályosította Emma szerényebb hangját. Egynéhány dilettáns bele- vonásával utóbb valóságos zeneakadémia létesült Körheréknél, mely hetenként próbákat tartott s minden résztvevőnek bőséges élvezetet szerzett. Művészek, kik Drezdában megfordultak, nem kerülték el e házat; így pl. Zelter, a berlini karnagy és szerző, Paer, Naumann és különösen Mozart, ki drezdai rövid tartózkodása • alatt mindennapos vendége volt Körneréknek. Nem kisebb érdeklődéssel kísérték az iro1 Fritz Jonas: Chr. Gottfried Körner. Berlin 1882.
