Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
6 latin nyelvet sem egyformán beszélték a különböző vidékeken. Ez eltérések alapján több nyelvjárásról beszélünk, melyek egy ideig egyenrangúak voltak, azaz minden író a .szülőföldjének a nyelvén írt. A délvidéki provenezal nyelvjárások korábban jutottak irodalmi jelentőségre, amennyiben a troubadourok költészete Francziaország déli részében már a XII. században virágzott. E déli nyelvjárásokat a provenezal név mellett languedoc néven is szokták összefoglalni, a igenlésre használt oc kifejezésről. A latin nyelvnek ugyanis nem volt külön szava az „igen“-re, s ezt vidékek szerint különböző határozókkal vagy névmásokkal fejezték ki. Már most déli Galliában az erre a czélra használt hoc latin mutatónévmásból oc lett, míg északon hoc illud két névmás szolgált ugyanarra a czélra, s ezekből oil összevont alak fejlődött. Elég önkényes módon azután az igenlésre használt kétféle kifejezést az élő nyelvjáráscsoportok megjelölésére is használták, nevezvén a délieket langue d’oc-nak, az északiakat pedig langue d’oil-nak. A mai oui az oil továbbfejlődése. Az északi országrésznek négy főbb és sokáig egyenrangú nyelvjárása volt: a picard, normán, burgund és francia nyelvjárás. Ez utóbbi a Isle de France nevű tartomány nyelve volt. Az északi tartományok között kifejlődött versengés a XIV. században Isle de France győzelmével végződött, a minek következménye az lett, hogy a francia nyelvjárás kiszorította a többit, először a hivatalos iratokból, később a társaságból is. A mint a királyság a hűbérurak rovására mindinkább erősödött, a mint Páris mind határozottabban az ország fővárosává lett, úgy győzött a királyi udvar nyelve is a többiek felett, A francia nyelvjárás az irodalomban kizárólagosságra jutott, a többi csak a nép száján élt tovább, irodalmi magaslatra azóta nem emelkedhetett. Hogy e nyelvjárásnak ilyetén győzelemre jutása a többiek felett nem történt egyszerre, hanem századokon át tartott, mutatják az akkor írott művek. Eleintén mindegyik nyelvjárás külön és tisztán szerepel; lassanként keveredés áll be, melyben a franciának az aránya mindig erősödik, a többieké mindig fogy. Egységes írásról, helyesírási szabályokról ebben a küzdelemben még nem lehet szó. Végre a nyelvjárások eltűnnek az irodalomból, s az írás a francia javára megállapodik. A beszédben természetesen a nyelvjárásokat nem tudta teljesen kiszorítani s nem is fogja. A franciának akkori hatalmát mutatja az, hogy a normannok Angliába is bevitték s Hódító Vilmos győzelme óta (1066-tól) egészen a XIV. századig, Angliában a franczia nyelv az irodalomban is körülbelül egyenrangú volt az angolszász nyelvvel. A franczia nyelv továbbfejlődése azután nagyjában a szabályok megállapításában és az egységre való törekvésben áll. Külsőleg pedig állandóan terjed e nyelv nemcsak az irodalomban, hanem mint beszélt nyelv is. 3. A nyelv mint élőszervezet. Figyelmesebb vizsgálatnál már a gondolkodó tanúló is rájut arra, hogy a nyelv nem valami szilárd,
