Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
4 s más városokban. Nagyon csalódnék azonban, a ki azt hinné, hogy Gallia népe közt Cicero klasszikus nyelve terjedtek Aromái katonaság és a földmíves nép nem az irodalom nyelvét beszélte, hanem az attól erősen különböző népnyelvet, mely kiinduló pontja volt ugyan az irodalmi nyelvnek is, de ez utóbbi a latin irodalomnak fejlődésével úgy szókincsben, mint szerkezetben nagyon eltávolodott a népnyelvtől. A hol az irodalmi és a népnyelv egymástól eltért, ott az utóbbinak maradt a nyoma a francziában. így pl. a gladiátorok harczát és a katonai gyakorlatokat a nép batalia-imk hítta, míg az irodalmi neve pugna volt; az irodalmi pugna elveszett, batalia megmaradt bataille formában. Nekünk magyaroknak nehezebb azt az irodalmi és népnyelv közötti nagy különbséget kellően megérteni, nem lóvén a magunk nyelvében oly nagy távolság a kettő között, nem főleg itt a felső Tisza vidékén, melynek nyelve tudjuk Pázmány útján irodalmi nyelvvé lett. A római birodalom hanyatlásával természetesen az irodalom és ennek nyelve is bomlásnak indúlt s holt nyelv lett, míg a népnyelv tovább ólt. Ennek a népnyelvnek a továbbfejlődése a mai franezia nyelv. A kelta nyelvnek csak igen kevés nyoma maradt a mai francziában; ilyen pl. a számsornak az a sajátsága, hogy a 80-at szorzat alakjában fejezi ki: quatre-vingl, holott a latin a többi tízesek módjára képezte ezt is. Némely vidéken octante (80), nonante (90) még ma is él a népnyelvben, mint a latin octoginta és nonaginta folytatása. A népvándorlás és a római birodalom pusztúlása hozta létre a döntő átalakúlást s a latin nyelv, mint egységes nyelv megszűnt. A különböző országokban, különböző viszonyok között, különböző irányban fejlődött tovább a latin népnyelv s idővel több új nyelv keletkezett. így fejlődött külön-külön az olasz, spanyol, portugál, provenczal és a franezia nyelv, mint a legnagyobb területeken beszólt utódai a latinnak. Ugyancsak e családba tartozik a román, nálunk oláh-nak nevezett nyelv és Spanyolország keleti részén beszélt katalán nyelv. Közös néven ezeket romáin vagy új-latin nyelveknek nevezik, francziául is lan- gues romanes, nóo-latines. Galliára nézve legfontosabb volt a germán eredetű frankok betörése és uralomra jutása. A történelemből emlékezünk arra, hogy a meroving családból származó Chlodvig (francziásan Clovis) 486-ban Soissons mellett megverte Syagriust, az utolsó római helytartót, ki Reimsban tartott székhelyet és a ki magát rex . Romanorum-nak nevezte. Ezzel Chlodvig teljesen megtörte a római uralmat Galliában és 481—511-ig tartó uralkodásával annyira megerősítette hatalmát, hogy a frankok országának fenmaradását biztosította, Akkorra azonban a latin nyelv a gall népben már oly általános volt, hogy a hódító frankok csak politikailag tudtak az ország uraivá lenni, nyelv és műveltség tekintetében ők alkalmazkodtak a meghódolt lakossághoz, átvévén annak latin nyelvét, a min nem is lehet csodálkoznunk, ha figyelembe veszszük, hogy a betörő germán törzsek szám
