Állami főreáliskola, Debrecen, 1900

67 A kőszén. A kőszén letűnt földkorszakok növényeinek a maradványa. Hogy hogyan állott elő, azt biztosággal megmagyarázni még nem tudjuk. Nagy mennyiségben fordul elő a hegyekben, melyekből nagy mester­séggel kell kibányászni. A kőszenet első sorban fűtésre használjuk. Égés alkalmával kellemetlen szagot áraszt és sötét, fekete hamuja, mely a legcsekélyebb légáramlat mellett szerte röpdös s a falakra és bútorokra rakodik, nem igen kellemes. De mégis, mivel sokkal olcsóbb a fánál és erősebb meleget ád, szívesen élné i az ember e kellemetlen tulajdonsá­gait. Különösen a gyárakban alkalmazzák a gépek fűtésére. Ezenkívül világító-gáz készítésére is használják. Színe többnyire sötétbarna. A nagyobb darabok könnyen törnek s a törés felülete fényes. A kőszén elégése közben sok ártalmas gáz képződik. Ezért nem jó a kályhát le­fekvés előtt elzárni, mert az ártalmas gázok a szobába tódulnak s fej­fájást, betegséget, sőt halált is okozhatnak. III. A franczia nyelvből: Saint-Simon mint író 1675—1755). (G. Merlet. Extraits de clas­sifies franeais. 111. 223. Paris Oh. Fourant et tils 1882). Saint-Simon XIII. Lajos egyik kegyeltjének volt a fia, ki magát Nagy-Kár oly tói származtatta. Memoires-jait 1694-ben, 19 éves korában kezdte írni. Azóta nem szűnt meg megfigyelni és leírni mindent, amit látott, hallott és gondolt. Korán belépve a hadseregbe, kardját törte egy igazságtalan mellőztetésért. Mint főúr, a feudális eszmékben nevel­kedve, a nevetségességig büszke volt herczegi és pairi rangjára s ennek előjogait oly hiúsággal védte, mely már a hóborthoz járt közel. Irodalmi arczképeiben és ítéleteiben nem kell mindég bízni, mert szenvedélye, ahol nem világítja meg, ott elvakítja. De nyíltszívű, vak­merő a közjóért, engesztelhetetlen az aljassággal szemben és ép oly őszinte a barátai iránt, mint félelmetes az ellenségeinek. Mindent lát és mindent láttat. Képzelete fölidézi a jeleneteket és a szereplőket oly élénken állítja elénk, hogy magának a valóságnak benyomását teszi' ránk. Biztos és világos látása letép minden álarcot, tekintetével áthat mindened és teljesen felfedezi előttünk az embert. Érzékenysége határtalan. Örömében ujjong, félelmében reszket, harag­jában ordít. . Chateaubriand azt mondta. róla, hogy ördögi módon ír a halha­tatlanság számára. De ne keressünk nála sem szabatosságot, sem mér­sékletet. Nála eszme, érzés, kifejezés, minden túlárad. Stílusa vihar, vízözön, mely minden gátat áttör. Mondatszerkezete néha valóságos labyrinthus. De micsoda tűz, micsoda emelkedettség! Magához vonzza, elragadja, fogva tartja az olvasót. 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom