Állami főreáliskola, Debrecen, 1896

a volt arra, hogy az 1832—1836. évi országgyűlésen a közoktatásügy tárgyalásain a reformokat annyira sürgették. 1 Egvébiránt ez a röpirat nem csupán a német-, hanem a magyarajkuak nagyrészének gondolkozását is kifejezte. Ezt igazolni látszik különösen az is, hogy midőn a négy ev. ref. egyházkerületnek az 1840. évi szept. 9-én tartott egyetemes gyűlése a Pesten felállítandó ref főiskola korszerű eszméjét és tervét elfogadta és a főiskola tanítási rendszerének kidolgozására 100 és 50 drh arany jutalommal pályázatot hirdetett: a pályakérdés kitűzésére felhatalmazott választmány a reál és humántárgyak közt az egyensúlyt fenn kivánja tartani és arra is feieletet kíván, hogy a közoktatás közép fokán (a gimnáziumban) azok, kik kereskedők, gyárosok és kézművesek leendenek, miként képeztethetnének a nélkül, hogy vagy ők, vagy az u. n. humanisták a rájuk nézve szükségtelen tanulmányokra kényszeríttetnének. Maga a pályázat eredménye is eléggé bizonyítja, hogy a középfokú oktatásügy gyökeres reformálását, különösen pedig a polgári és reáliskolák felállításának szükségességét a magyarországi protestánsok már általánosan, — s nem csupán a német ajkúak — érezték, és hogy a reáliskolákat — legalább akkor még — nem tartották olyas intézeteknek, melyektől mint a germanisatio eszközeitől óvakodni kell. 2 A pályázatban a tanügy legkiválóbb munkásai vettek részt. így nevezetesen : Iletényi János ekeli komárommegyei ev. ref. lelkész, egyik azok közül, akik a magyar közművelődés követelményeit akkor tájban leghelyesebb felfogással fejtegették és aki munkálatával az első dijat nyerte meg; továbbá Tatay Endre és Karika János, kecskeméti főiskolai tanárok, kiknek közös munkáját a bizottság a második dijjal jutalmazta; Péterfi Albert nagy-enyedi, Szabó György zilahi főiskolai tanárok, Vajda Péter az ismert nevü író és Szőnyi Pál, a kitűnő paedagogus, akkor még a Tisza-családnál nevelő. A pályaművek, melyek legnagyobb részben még ma is megálló paedagogiai nézeteket és használható tanszert ajánlanak, egytől-egyig szükségesnek tartják az oly rendszerű középiskolákat is, melyek a gimnáziumok mellett, azoktól függetlenül vagy velük kapcsolatban és párhuzamosan, a polgári foglalkozások öntudatos folytatására, a latin nyelv tanításával vagy mások véleménye szerint a nélkül, az eleminél magasabb képzettséget nyújtanak. A különbség közöttük legfölebb az, hogy az egyik polgári iskolát, a másik reál iskolát ajánl inkább s hogy az egyik nagyobb, a másik kevesebb ügyességgel választja meg a tanítandó tantárgyakat. De azt mindannyian kijelentik, hogy a gimnáziumi tan1 Über Erziehung und Unterricht in Ungarn. In Briefen an den Grafen Stopban Széchenyi Verfasser des JJuches: „Der Credit." Yon Pius Pesidcrius. Leipzig. 1833. ~ Ez utóbbi véleményt csak az absolut korszak viszonyai hozták életre ; és egészen mostanig sem lehetett egészen kiirtani, pedig nem nagyon sok erőlködés kellene annak bebizonyítására, hogy a reáliskolák Magyarországon a magyar nemzeti szellemet ós gondolkozást nem vetkőztetik ki a maga eredetiségéből jobban, mint a római és görög szellemmel egészen áthatott gimnáziumok.