Állami főreáliskola, Debrecen, 1893
11 menyek. Az a kár, hogy ép a sajátságos franozia viszonyok rajzával nagyon röviden végez, s feldolgozásuk sein olyan élvezetes, luint a fentebb emiitett angol munkákban. IV. Az olvasmányok feldolgozása bárom szén 1 pontból történik, a mennyiben a megértett szöveg szolgál alapul egyrészt a nyelvi anyag, másrészt a tárgyi ismeretek megszerzésére s végül ugyanaz az olvasmány nyújtja a beszédgyakorlatok tárgyát. Már a legelső tanítási óráktól kezdve e három szempontból kell az olvasmányokat tárgyalni. Az olvasmányban előforduló szavak gyarapítják a tanuló szókincsét s már ebből a szempontból is lehetőleg különböző tárgyú olvasmányokat kell választanunk, hogy minél több irányban bővüljön szókincsük. A nyelv szerkezetét is az olvasmányok segítségével kell megértenünk. Inductiv úton jusson a tanuló a nyelvtan szabályainak ismeretéhez ; ily módon érteni fogja az illető nyelvet s használni is tudja, ha szüksége lesz rá. Az ily módon szerzett nyelvtani ismeretek rendszerezésére szolgál később a rendszeres nyelvtan áttekintése. Fel kell dolgozni az olvasmányokat a bennük rejlő tárgyi ismeretek szempontjából is. Az előbbi szakaszban részletesen szólottam arról, hogy miféle tárgyi ismeretek megszerzésére szolgáljanak az olvasmányok. Ugy kell az olvasmányokat feldolgozni, hogy az illető idegen nép különböző viszonyainak és életmódjának rajza ne csak muló érdeklődésük tárgya legyen, hanem valódi, értékes ismeretté váljon. Mire az illető nyelv tanításának iskolai tanfolyama véget ér, annyira kell juttatnunk a tanulót, hogy tájékozott legyen az idegen nép és idegen ország viszonyairól, s hogy azon az idegen nyel en el is beszélgethessen ezekről a viszonyokról. Az idegen nyelvi tanításnak végső czélja, hogy a tanuló beszélni is tudjon azon az idegen nyelven. Ezért minden egyes olvasmányt fel kell használni arra, hogy e gy kis beszélgetés anyagául szolgáljon. Előbb kérdésekre és feleletekre kell bontani a tárgyalt olvasmányt, s ezeket a tanulónak meg is kell tanulnia. Majd később a tanártól feltett kérdésekre felel a tanuló, felhasználva az olvasmányból szerzett szókincset és a megismert nyelvtani alakokat. Ez már kissé önállóbb szellemi foglalkozás, mivel a változó alakú és tartalmú kérdésekhez kell alkalmaznia az adandó feleletet. Megtehetjük azután azt is, hogy a tanulókkal adatjuk fel egymásnak a kérdéseket, nehogy egyoldalúan csakis feleletek adásában gyakorolják magukat. A teljesen feldolgozott olvasmányt végül el kell beszélnie a tanulónak saját szavaival vagy élő szóval, vagy írásban. így mutathatja meg legjobban mennyire tudja használni az idegen nyelvet. Az ilyen iskolai beszédgyakorlatoknak mindig a tárgyalt olvasmányhoz kell fűződniük; igy nem kalandozhatik szerte a tanulók figyelme, s a beszélgetés sem válik üres fecsegéssé. E mellett lassanként hozzá kell szoktatni a
