Állami főreáliskola, Debrecen, 1892

ii tet 1883-ban az egyliáz telkén felépítették és rendeltetésének át is adták. Ez a körülmény a városi ügyek intézőinek nem csekély gondot okozott. Most már az volt az első kérdés, liogy a Gerster által 1875-ben tervezett épület megfelel-ó az időközben nagyon fejlődött nyolcz osztályú reáliskola szükségeinek ? Előbb itthonn, szakértők véleményének meghallgatásával, tettek kísérletet, hogy a feltett kérdésre kielégítő választ kapjanak; utóbb a minisztérium szakközegeivel értekeztek ezen bonyolodott ügy rendezése végett. A válasz mind két részről az volt, bogy az eredeti terv szerint az épület egyáltalán nem felelne meg az ujabban sokat változott követelményeknek. Megkisérlették a terv átalakítása által elfogadhatóvá tenni; de atetszést igy sem tudta megnyerniEzek után csak két módon volt lehetséges a bonyolodott helyzetből kijutni : vagy az egyház átengedi a szerződésben kikötött s még rendelkezésre álló egész telket ós azon — a kereskedelmi iskola meg az egyház számára szükséges helyek mellőzésével — csuj>án a reál iskola számára egészen uj tervek szerint építtet a város; vagy pedig az egyház a várost, a gazdasági tanintézet részére már lefoglalt telek -részért nyújtott kárpótlás ellenében, felmenti a szerződés további végrehajtásától. Akármelyik megoldási módot fogadják el, a Gerster-féle külsőleg igen tetszetős terv, elveszíti a maga eredeti szépségét; mert a már felépített gazdasági tanintézet, az eredeti tervből kiszakítva, magában áll, a másik két rész pedig, melyek ezzel legalább a külső beosztásban, szerves egészet képeztek, hiányzik mellőle s ezért ennek tetszetősége sokkal kisebb, mint lett volna, ha az egész terv megvalósul. Az egyház az első feltételt semmi áron sem akarta elfogadni. Ily körülmények között tehát nem marad más megoldás, mint az, hogy a két szerződő fél hibáján kívül végrehajthatatlanná lett szerződést részben fel kellett bontani. Ez mégis történt olyképen, hogy a város közönsége 1888. évi márczius 1-én tartott közgyűlésén az egyháznak 25 ezer forintot szavazott meg azon telekrészért, melyet a gazdasági tanintézet épületéhez az 1875-ik évi szerződés értelmében az egyház telkéből elfoglalt. Mig ezen határozat a miniszteri jóváhagyás megérkeztével érvényessé nem lett, a város közönsége nem adhatott választ a közoktatási minisztériumnak 188G. évi májusban érkezett leiratára sem. A jóváhagyás most azonban nem sokáig késett. A város közönsége már 1888-ban április 26-án tartott közgyűléséből jelentette a közoktatási miniszternek, hogy a reáliskola államosítása esetén alkalmas telek vásárlására 35,000 frtot, az építkezésre 130,000 frtot, a fentartási költségek fedezéséhez pedig évenkint 6000 frtot hajlandó és képes az államnak rendelkezésére bocsátani. Az építkezés ügyét ezen határozat egészen biztos és helyes útra terelte. Most már az volt az egyik fő feladat, hogy az iskolának a város valamelyik alkalmas pontján szerezzenek egy minden tekintetből megfelelő telket. Ez nem volt könynyü feladat; mert a telek árát a város elöljárósága 1885-ben, tehát oly időben szabta meg, mikor az árak még jóval alacsonyabbak voltak. Azóta a telkek ára hirtelen felszökött; s különösen a város középpontjához közel, oly nagygyá lett, hogy elegendő teriiletü helyet a megszavazott összegért, a középponthoz közeli aligha lehetett volna megszerezni. Kénytelenek voltak tehát a város félre esőbb vagy külső részeiben keresni alkalmas területet. A hirlap irodalomban megkez-