Állami főreáliskola, Debrecen, 1891

13 lát, mint körről beszélünk. Hogy a tanuló azon kételyei, melyeket benne a hallottak és látottak felköltenek, azon oda vetett megjegyzésünk által, liogy az a rhomboid tulajdonképen a derékszögű négyszög képe, hasonlókép az ellipsis a kör képe, ezen egyszerű megjegyzés által nem lesznek eloszlatva, az már bizonyos. E kételyeit csak ugy lehet eloszlatni, ha a megfelelő téralakot a képhez oda illesztjük, s megállapítjuk a vetítési sugarak irányát. Szóval, ha a tanulóval a klinogonális vetítést rendszeresen megismertetjük. Itt helyén valónak tartom megemlíteni, hogy barátja lennék azon eszmének is, hogy az egységes középiskola felsőbb osztályaiban a téridomok képei ne a klinogonális, hanem az orthogonális projectióban állíttassanak elő. Mert az orthogonális projectióban az idomok azon alkatrészei, melyekre a számolás szempontjából szükség van, mindig előállíthatók valódi nagyságukban, holott ez a klinogonális projectióban nem mindig vihető ki. Magam részéről a "VII. osztályban, a stereometria tanításánál a gula. hasáb, kúp, henger és gömb képeit az orthogonális projectióban állítom elő, s ez eljárásom, különösen a feladatok megfejtésénél, előnyösnek bizonyult. Kérdés támadhat az iránt, hogy az ábrázoló geometria, mint középtanodai tantárgy, megfelel-e a paedagogia azon követelményének, hogy annak tanítása a tanulók lelki tehetségeinek kiművelésére képző hatással legyen. Az ábrázoló geometria a problémákat kivétel nélkül szemléltetés kíséretében oldja meg, mely tárgyalási mód a tanulók megfigyelő tehetségét folyvást lekötve tartja, működteti és fejleszti. Az ábrázoló geometriában minden kép, tekintet nélkül a projectió nemre, a melyben az előállíttatott, csak akkor bír értékkel, ha annak megfelelő téridomát előtudjuk állítani a térben. E kívánság, mely különben minden ábrázoló geometriai probléma megfejtése után elő áll, a tanulót rendszeres gondolkodásra és kiható munkásságra kényszeríti. Mindezekből pedig látható, hogy minden ábrázoló geometriai probléma megfejtésénél, a lélek három ereje, az ismerés, az érzés és az akarás folytonos munkásságban van. Megjegyzem még, hogy az ábrázoló geometriánál feladványokul a tárgyakat a mindennapi életből vehetjük, a mi a tanulókban a tárgy iránti érdeklődést és vonzalmat nagyban emeli. Az előadottakból azon következtetésre jutok, hogy az ábrázoló geometria, mint összes projectió-nemek képviselője, az egységes középiskolából nem maradhat ki. Más kérdésnek tartom azonban azt. hogy