Állami főreáliskola, Debrecen, 1889

7 Egyrészről tehát ez az oka annak, hogy a reáliskolák általános népessége most még valami csekélylyel kevesebb, mint a gymnasiumoké. De másrészről bizony azt sem lehet tagadni, hogy még ma is elég sokan vannak olyanok, a kik a reáliskolák czélját és szervezetét nem ösmerik eléggé. A szülők egy része még ma is azon hibás meggyőződésben él, hogy fiát. ha ez szeret tanúlni s magát a tudományos pályára akarja kiképezni, csakis a gymnasiumban lehet és kell taníttatnia. Akárhányszor megtörté­nik, hogy még a művelt osztályhoz tartozó családapák is csak akkor adják reáliskolába fiaikat, ha azok különösen hanyagok vagy tehetségtelenek. És ezt a legtöbbször nyíltan be is vallják. Az sem egészen ritka eset. hogy a gyermek két-három éven át a gymnasiumban tanúit, s midőn ott évről­évre bukott, akkor kisérli meg a szülő a reáliskola megfelelő osztályába felvétetni. A szülők ilyetén eljárása egyes esetekben tájékozatlanságból kelet­kezik ugyan, más alkalmakkal azonban azon ferde felfogásból, hogy a reál­iskolák a tudományos pályára nem készítnek elő s hogy ezen tanintézetek­ben nagyobbára csak azok tanúinak, a kik 3—4 évi középiskolai tanulás után iparosok, kereskedők vagy gazdálkodók akarnak lenni. Hát igaz, hogy ily szándékú ifjak a maguk czéljának megfelelőbben sehol sem tanúihat­nának; de azért viszont jó részben kielégíthetik a reáliskolák az olyan tanúlni vágyó ifjakat is, a kik a hivatali vagv tudományos életpályát választ­ják maguknak. A középiskolai törvény és az, hogy a latin nyelvnek mint rendkívüli tantárgynak tanítása a reáliskolák felső osztályaiban rendsze­ressé lett, ebben a tekintetben nagy változást idézett elő. A magyarországi középiskolák ügyét az 1883. évi XXX. törvénycikk szabályozta. A törvény rendelkezése és a közönség felfogása szerint mi magyarok azon tanintézeteket nevezzük középiskoláknak, melyek az elemi vagy népiskolai négy osztály elvégezése után oly czélból veszik fel a növen­dékeket, hogy ezeket „magasabb általános műveltséghez juttassák és a felsőbb tudományos képzésre élőké­szítsék. : < A magyar középiskolai törvény maga is ilyenképen határozza meg a középiskolák feladatát, s a feladat megoldásához kétféle középisko­lát nevez meg, nevezetesen a századokon át fejlődő gymnasiumot és az ujabb időben keletkezett reáliskolát. A gymnasiumok az úgy nevezett humanistikus tanúlmányoknak, különösen pedig a latin és görög nyelvnek és ezek irodalmának segélyével, a reáliskolák pedig az újkori nyelveknek, névszerint a magyar és franczia nyelvnek és ezek irodalmának, ezeken kivöl pedig különösen még a meny­nyiségtannak és a természettudományoknak tanításával igyekeznek a ma­guk feladatát megoldani. A középiskolai törvény megalkotása által hazánkban a kétféle közép­iskola egyenlő rangúvá lett és czéljuk is azonosnak mondatott ki. Egymás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom