Állami főreáliskola, Debrecen, 1889

4 reáliskola szervezete, és eme két középiskolának egymáshoz való viszonya ném változik. Én tehát úgy gondolom, hogy nem végezek fölösleges munkát, ha a közönség tájékoztatása végett a reáliskolának szervezetét, és feladatát, de ugyanakkor a gymnasiumhoz, illetőleg a felsőbb tanintézetekhez való viszonyát is ösmertetni megkísérlem ; mert hazai közönségünk egy része ezen tanintézetünket még ma sem ösmeri eléggé. Ezen állitásom elég különösnek, sőt hihetetlennek látszik ugyan, de azért mégis igaz, mert úgy van. Pedig innen-onnan ötven éve már, mióta reáliskolák alapitására az első mozgalom részint az irodalomban, részint pedig a pozsonyi országgyűlésen alaptőke gyűjtésével társadalmilag is, megindult Magyarországon a legrégibb reáliskolák tudvalevőleg az 1850-es évek elején keletkeztek, és tanitási rendszerükkel eleintén a gyűlölt idegen kormány kezében az elnéinetesités szolgálatában állottak. Ez az oka annak, hogy egészen a 60-as évek végéig a reáliskolák leginkább csak a vegyes vagy tiszta németajkú városokban volt-.k, vagy legalább virágzásra csak ott jutottak; a magyar városokban pedig, különösen a tiszta magyarság vidékén népszerűségre vergődni nem tudtak. Az alkotmányos élet visszaállításával a nemzet nagy gondot kezdett fordítani a közgazdasági életre. A nemzet vezérférfiai már a század első felében belátták, hogy a műveltség megszerzésének legfőbb eszköze, sőt épen kizárólagos alapja az anyagi jólét. Műveltség nélkül viszont egyetlen nemzet sem tud nagygyá s hatalmassá lenni. Erről még nagyobb mértékben volt alkalmunk meggyőződni az absolut kormányrendszer idejében. Ezen okból tehát, mihelyt a nemzet visszanyerte rendelkezési jogát, azonnal egész erővel kezdettek hozzálátni a nemzeti függetlenség és nagyság ezen két főeszközének, a művelődésnek és az anyagi jólétnek lehető gyors terjesztéséhez. Legjobbjaink szólaltak fel, és működtek közre tetteikkel, hogy oly intézmények, melyek a szellemi és anyagi fejlődést együttesen terjeszteni alkalmasak, több helyen állíttassanak fel. Gazdasági tanintézeteink, reáliskoláink, kisebb városainkban most már virágzó takarékpénztáraink, közművelődési egyesületeink, vasutaink, a vidéki hírlapok legnagyobb része s több más az anyagi jólét és a szellemi fejlődés eszközlésére szolgáló vállalat és intézmény az 1860-as évek vége felé vagy (az 1870-es évek elején keletkeztek. Ezen években a reáliskolákat úgy tekintették, mint a melyek nemcsak a polgári élet fokozottabb igényeinek szolgálnak, az által, hogy a gyakorlatias képzettségnek megszerzését könnyítik meg, hanem egyszersmind nagy mértékben képesek hatni az anyagi jólét emelésére is A napilapok hasábjain, de még az élénkebben szerkesztett vidéki lapokban is folytonosan vagy legalább nagyon gyakran találkozunk oly czikkekkel, melyek a városokat, hasonló tanitézetek felállítására serkentik, a közönséget pedig arra ösztönözik, hogy a fiatalságot ne a hivatali, hanem inkább a nagyobb függetlenséget és jólétet biztosító kereskedelmi, ipari és technikai vagy műipari pályákra igyekezzék neveltetni.