Állami főreáliskola, Debrecen, 1889

i 15 elég okosnak ösmerjük. Csak meg kell vele értetni azt, hogy a reáliskolák ma már egészen más szervezetüek, mint 20 évvel ez előtt voltak; s hogy ezekben is el lehet jutni ugyanazon czélhoz, a melyhez a gymnasiumok is vezetnek : bizonyára a reáliskolák is oly népesek, sőt még látogatottabbak lesznek, mint a gymnasiumok; különösen ha hozzáférhetőbbekké is lesznek az által, hogy számuk szaporittatván, nem kell messze vidékre küldeni a gyermeket, miként ma az ország némely tájékain történik. Mi erősen hiszszük, hogy a mi középiskoláink mostani szervezetük mellett is megfelelhetnének az irányukban támasztott várakozásoknak; legfölebb a kétféle iskola közt most meglevő arányszámon kellene változtatni. Ma túlságosan sok a gymnasium, és igen kevés a reáliskola. A uii mostani viszonyaink mellett tökéletesen elég volna 90--100 gymnasium ; de viszont szükséges lenne legalább is f>0—80 reáliskola. A most meglevő 150 gymnasiumból 50-et vagy 60-at valami módon reáliskolává kellene átalakítani. Egyetlen egy olyan városban sem volna szabad hiányozni a reáliskolának, a mely város valamely nagyobb vidéknek központja és épen azért élénk ipara és kereskedelme van. Ilyen városokul tekintjük mi Ko1 zsvárt, Maros-Vásárhelyt, Szombathelyt, Nagy-Kanizsát- és Miskolczot, melyekben egy-egy reáliskolára okvetlenül már most szükség volna. Utóbb ezekhez sorozandók lennének még az olyan városok is, minők Szatmár, Zombor és az erdélyi részekben pedig Besztercze s még mások. Mire való most pld. Kolozsváron három, Marosvásárhelyen és még számos ily kisebb városban két gymnasium? holott az egyik helyett sokkal jobb szolgálatot tenne egy 4 osztályú, vagy teljes főreáliskola. Igaz, hogy az efféle kérdés megoldását nagyon nehézzé teszi az, hogy középiskoláink nagy része a felekezetek kezében van s ezek azokat ugy tekintik, s úgy ápolják, mint az ő veteményes kertjeiket. Pedig ha ezen, szerintünk ferde helyzeten segíteni, s a gymnasiumok számát apasztani, a reáliskolákét pedig szaporítani tudnánk, mindjárt elejét lehetne venni ama méltán emlegetett panasznak is, hogy az úgynevezett hivatali pályára (ulságosan sokan tódulnak, ellenben a kereskedő és iparos pályától a mi magyar fiatalságunk szinte irtózni látszik. Ha a reáliskolák száma nagyobb lesz, mindjárt szaporodik az olyanok száma is, a kik a mostaninál nagyobb előképzettséggel lépnek a kereskedelmi és iparos pályára, mert a reáliskolákban csak oly ösmeretekre oktatják őket, mikre az életben csakugyan szükségük van. Ha ez megtörténik, sok más panasznak is elejét vehetjük. Erősen hiszszük, hogy a közönség gondolkozásában történő átalakulásnak nem csupán az anyagi, hanem még a szellemi termelésben is meglenne jótékony hatása. Az anyagi jólét, a vagyonosság ugyanis mindenkor megtermi a maga szellemi munkásait is. Bizonyság reá Angol-, Franczia- és Németország; sőt hoz?ánk közelebb még Ausztria is. Ott mindenütt nagyobb a vagyonosság, nagyobb ajólét mint nálunk, s nagyobb a szellemi termelés is. Különben nem is kell