Állami főreáliskola, Debrecen, 1886

giumnak, a következő évben pedig a latin iskolának is megvetette alapját. Már a szegények iskolájának szervezésében is egészen gyakorlatias irányt követett. A felvett gyermekeket ugy taníttatta, hogy azok becsületes, istenfélő és munkás polgárokká legyenek s a tanitás főképen oly tantárgyakra terjeszkedett ki, melyekre az onnan kikerült s leginkább polgári foglalkozásba lépő gyermekeknek okvetlenül szükségük volt. Hasonló alapelvek vezérelték őt a gymnasiumban is a tantárgyak megválasztásában és tanitás eszközöltetésében, csakhogy természetesen a gymnasium rendeltetéséhez alkalmazott változtatással. Ő kezdette legelőször az iskola tantárgyai közé fölvenni azokat a tudomány-ágakat, melyek ma a reáliskolákban a tanitás fő anyagát képezik, igy nevezetesen a franczia nyelvet, a történelmet, földrajzot, természetrajzot és természettant. Igaz, hogy ez utóbbi tantárgyak az ő nevelési rendszerében még nem ugy szerepeltek, mint az ember észbeli tehetségeinek minden oldalú kifejlesztésére nélkülözhetlen ismeret-ágak, hanem sokkal inkább csak mint a kézi ügyesség megszerzésének és fokozásának, másrészről pedig szórakoztató foglalkozásnak kisegítő eszközei. Ezért tehát iskoláiban az ő czéljainak megfelelőleg olyanokkal foglalkoztak a tanulók, melyek iskolai tárgyak gyanánt nem tekinthetők, mint például az üvegköszörülés, az esztergályozás és más efélék, melyek legfölebb ipar-tanműhelyekben képezhetik a rendes tanitás tárgyát De viszont annyi bizonyos, hogy az ő iskoláiban a szemléleti tanitás megkönnyítésére a természetrajzi tárgyakból és anyagokból gyűjteményeket állítottak össze, s természettani kísérleti termet rendeztek be s ezzel nemcsak a tanítványokban, hanem másokban is éber figyelmet költöttek fel a természet tárgyai és az ezeken észlelhető tünemények iránt, s ekként alkalmat nyújtottak arra is, hogy lassanként felismerhessék az érdeklődők azon nevezetes szolgálatokat, melyeket a természettudományok ugy a nemzetek vagyonosodásának fokozására, valamint a nevelésben az ember szellemi képességeinek sokoldalú kiképezésére gyakorolnak. A Francke által alapított tanintézetek közül azonban, czéljukat, berendezésüket és a bennük követett tanitási rendszert tekintve, egyik sem nevezhető reáliskolának; sőt még az is kétséges, vájjon a „reálisicola

11 elnevezés használatos volt-e az ő életében, — csak annyi bizonyos, hogy a reáliskolák későbbi kezdeményezői az ő paedagogiai elveit követték, gondolatot az eféle iskolák felállítására ő tőle s az ő intézeteitől kaptak, sőt többen közülök épen ezen tanintézetek közül egyikben vagy másikban működtek is, igy nevezetesen a többek közt Semler Kristóf is, a ki valószínűleg legelőször használta a reáliskola elnevezést. Semler eleintén jogot, később azonban theologiai tudományokat tanult. Egyideig mint tanár a hallei egyetemben is működött, de később a Francke által alapított, paedagogiumban inspectorrá lett nemsokára pedig Halléban eevik lelkészi állomásra választatott meir:de a természettudomá-