Állami főreáliskola, Debrecen, 1886

ezeken kivül — ha boldogulni akarunk — nélkülözhetetlen tulajdonságok, a tervező képesség, a találékonyság és tágaskörű áttekintő tehetség mindazon tényezők felett, melyektől a boldogulhatás leginkább függ. Oly tulajdonságok ezek, melyeket csak a szellemi erők és képességek lehető sokoldalú kiképezése által lehet a kivánt mértékben megszerezni. A polgári osztály, szorgalma és tevékenysége által anyagi jólétre tesz szert; az anyagi jólét önbecs-érzetét nagyban fokozza s tért foglal, vagy legalább tért követel magának nemcsak a saját városi ügyeinek, hanem az országos ügyeknek az intézésében is. Lassankint belátja, hogy szellemi képességeinek kiképezésére az egyszerű népiskolák nem elégségesek, a gymnasiumok pedig, melyek a városi szerzetesi, káptalani vagy az ehhez hasonló eredetű iskolákból keletkeztek, szintén nem felelnek meg az ő ezéljainak, mert egyoldalú és a gyakorlati életben (az iparos vagy kereskedelmi pályán, mint kiválóan polgári foglalkozásokban) nem értékesíthető ismeretekre tanítanak. Több oldalról kifejezést nyert már a XVII. század végén, főképen pedig a XVIII. század első felében azon óhajtás, hogy az iskoláknak több figyelemmel kell lenniök a gyakorlati élet szükségleteire s hogy gymnasiumokban is fel kell venni a tantárgyak közé olyanokat, melyeknek ismerete a polgári életfoglalkozásokban a tanulóknak kiválólag hasznosak vagy épen nélkülözhetetlenek. Ez a kívánság azonban még jóidéig nem teljesedett. A középiskolákat látogató tanulók közt nagy számmal voltak olyanok, kik nem szándékoztak tudományos pályára lépni, hanem 2 —3 évi iskolába járás után kiléptek a gyakorlati életbe s iparosokká kereskedővé vagy gazdálkodóvá lettek. Mások ha végezték is az iskolák legnagyobb részét, szintén oly életpályát választottak, melyen a reáltudományok kisebb-nagyobb ismerete igen jó szolgálatot tett volna nekik, igy nevezetesen gazdatisztek, bányahivatalnokok, katonák s több efélék. De ezekre akkor még nem igen voltak tekintettel. Ha megtörtént is, hogy egyik vagy másik tanintézetben a tanitás főtárgyát képező latin nyelv és rövid földrajz, meg hazai történelem mellett a számtan alapelemeinek is juttattak hetenkint 1—2 órát, ez is a legtöbbször a tanintézet valamely gondosabb tanárának érdeme volt, de épen nem általánosan követett eljárás s a legtöbbször a kezdeményező halálával el is maradt. A. geometria, a természetrajz és természettan a középtanodákban úgyszólván sehol sem képezte a tanitás tárgyát, sőt még a számtannak oly nevezetes része is, mint. péld a hármas szabály és a kamatszámítás is, hasonló sorsban részesült. Ezen tantárgyak közül egyiket vagy másikat a magasabb tanintézetekben, az egyetemen vagy ennek megfelelő tanitézeteken lehetett ugyan tanulni; de hiszen a felsőbb iskolákba meg épen azok nem mentek, kik e tantárgyak ismeretének az életben legfőbb hasznát vehették volna. Körülbelő) ez volt a középiskolák, a gymnasiumok tanítási szervezete a XVIII. század első feléig - Németországban, s minthogy politikai helyzete miatt Magyarország ez időtájban Németországra volt utalva s igy