Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

6 véleményüknek mindenáron diadalt igyekeznek biztosítani. így az ezen értekezés cziméül szolgáló ügyben is igen tekintélyes irodalom fejlett ki Németországban, hol a pádagogia terén valamennyi európai nép között legélénkebb munkásságot tapasztalhatunk.') De azért nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy a német padagogok megállapodásra, egyező véleményre jutottak. Magát a tanítandó tantárgyat illetőleg annyira a mennyire már tisztában vannak, a tananyag kijelölésében legnagyobb részben már egyetértenek, habár itt is veszünk észre eltéréseket; de a másik két kérdés megfejtésében, t. i. a czél meghatározásában és a tanításban követendő eljárásban, nagyon különböző nézetek is kerülnek napfényre. Nálunk nem igen sokan foglalkoztak még ezen kérdésekkel. Az összes pádagogiai kérdésekkel foglalkozó egypár munkának idevágó helyén kivül egy-két könyvbirálat, néhány értekezés egyik vagy másik tanintézet évi értesítőjében, s még ezeken kivül két vagy három értekezés valamelyik tanügyi folyóiratunkban, — mindössze ennyi, a mit e téren felmutatni képesek vagyunk ') ') Ferdinánd Krieger „Der Geschichtsunterricht in Volks-, Bürger- und Fortbildungsschulen. Eine Anleitung zur richtigenErtheilung der Geschichte." (Nürnberg. 1876. 8 r. VIII. és 1G0 lap) czimü munkájában nagyszámú, önálló mű gyanánt kiadott vagy folyóiratokban megjelent ily értekezést nevez meg és idéz. Én magam az ő munkájának figyelembe vétele mellett különösen a következő, e tárgyban irt német értekezéseket ismerem és használtam : 1) Eberhardt : Über Geschichtsunterricht. Eisenach. 1876. — 3) Herbst : Zur Frage über den Geschichtsunterricht auf höheren Schulen. Mainz. 1869. — 3) Dr. Herbst : Die neuere und neueste Geschichte auf Gymnasien. Mainz. 1874. — 4) Dr. 0. Jáger : Bemerkungen über den geschichtlichen Unterricht. II. Aufl. Wiesbaden. 1882. — 5) Blume : Zur Methodik des Geschichtsunterrichtes in Seminarien. Köthen 1881. — 6) IIafelin:Die rationelle Methodik des Geschichtsunterrichts am Gymnasium. Zürich. 1880. 2) Önálló füzetben kiadott művet csupán egyet ismerek irodalmunkban, s ez : „A történettudományi tárgyak módszertana. Irta Erdődi János képezdei igazgató. Budapest 1882." E mű irója az 5—53. lapokon előbb a földrajz módszertanát, az 54—90. lapokon pedig a történelemét ismerteti, a mint kivehető a Krieger nyomán haladva, vagy legalább az ő szellemében; de mint a terjedelemből következtetni lehet sokkal rövidebben, s a népiskola szükségeit tekintve. — A neveléstani folyóiratainkban megjelent czikkek közül kiválóbbak: 1) Adalékok a magyar történettanitás újjáalakításához, Marczali Henriktől (Magyar Tanügy. 1876. 345—349. és 1877. 20—25 lap). 2) Sebestyén Gyulának : ,,A történet tanítása középiskoláinkban és tankönyveink" czimü értekezése a Magyar Tanügy 1882. évfolyamában. Töredékes megjegyzéseket találunk a történelem tanítását illetőleg Vécsey Tamásnak ós Kármán Mórnak az 1874. évben megjelent „Uj gymnasiumi tanterv-javaslat" felett