Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

40 Midőn az értekezés befejezésével leteszem a tollat, nem kecsegtetem magamat azon reménynyel, hogy a magam elé tűzött feladatot teljesen megfejtettem s a feltett kérdésekre kifogástalanul megfeleltem. Ilyen hitben rengetnem magamat, felette nagy önhittség volna. Nem hittem én ennyit még akkor sem, midőn az értekezés megírásához kezdtem. Sokkal inkább csak az volt szándékom, hogy, ha állításaim által az érdeklődők figyelmét felkeltenem sikerülne, egy oly vitát indítsak meg, a mely esetleg a történelem tanításának helyes módszerét megállapítani lesz hívatva. Ha ezen czélomat elértem, akkor is már megleszek elégedve fáradságommal. Csak azt az egyet óhajtanám különösen, ha tanártársaim figyelmét sikerülne annyira e tárgyra irányozni, hogy akár az én általam jelölt irányban, akár, ha más jobbat ismernek, a maguk által helyeselt irányban megkísérlenék a kérdéseket tisztába hozni. Minden higgadt, tárgyilagos véleményt vagy ellenvetést nemcsak jó néven veszek, sőt épen annak tudnék legjobban örülni, ha e néhány sornyi munkával ily véleménynyilvánításokra alkalmat én is adtam volna. Fazekas Sándor.