Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

A történelem tanítása a középtanodákban, Mint általában véve az egész középtanodai oktatásban, úgy különösen az egyes tantárgyak tanításánál is három fö kérdést lehet föltennünk, hogy a czélhoz vezető irányt megtalálhassuk, s megtalálva, azt folytonosan követhessük is. — Legelőször mindig azt kérdezhetjük, hogy miért tanítunk? Ha erre megfeleltünk, abban kell megállapodnunk, hogy mit tanítsunk? vagy amennyiben egyes tantárgyakról volna szó, hogy az illető tantárgyból mit és mennyit vegyünk fel ? S végre, ha már ebben is megállapodásra jutottunk, azt kell tisztába hozni, hogy a közlendőket legczélszerübben mily eljárási mód szerint közölhetjük? E három kérdésre adott helyes felelet meglehetős biztos kalauz gyanánt szolgál úgy a tanterv készítőjének, valamint a tanárnak és tankönyv Írójának is. Különösen ez utóbbi tanügyi munkásoknak addig soha sem volna szabad munkájukhoz hozzá kezdeni, mig legalább emez általunk feltett, vagy ezekhez hasonló értelmű kérdésekre kielégítő választ nem tudnak adni önmaguknak. De nemcsak a munka kezdetén, hanem annak egész folyamatán át, folytonosan szem előtt kell tartani ama kérdéseket, mert ezeknek figyelmen kivül hagyása mellett könnyen megeshetik, hogy eltévesztik a helyes irányt, letérnek a czélhoz vezető igazi útról és nem érik cl a magok elé kitűzött czélt. Ha tanáraink, a kik többé-kevésbbé minden tanintézetben saját szaktudományuk körében mozognak, nem igyekeznének az általuk tanított szaktudománynak nagyobb fontosságot tulajdonítani, mint a minő azokat a középiskolai oktatás és nevelés czéljához képest a többi tantárgyakkal együtt és egyenlő mértékben megilleti; ha azon szaktudósaink, a kik vagy hivatalos kötelességből kifolyólag, vagy tisztán az ügy iránt érzett szeretetből érdeklődnek és foglalkoznak közoktatásunk ügyeivel, le tudnák győzni azon előszeretetöket, 1*