Állami főreáliskola, Debrecen, 1882
9 rozottau korlátok közé szorította a miniszteri utasítás. A czél ott még kétféleképen is ki van fejezve, először negatív, azután pedig positiv alakban. Negatív alakban ott, hol kimondja, hogy nem a száraz tények és események felsorolásával, melyek a növendékek emlékezetét terhelik a nélkül, hogy értelmét felvilágosítanák, érzelmét nemesítenék, hanem főleg az állami és társadalmi intézmények taglaló ismertetésével s azon szükségletek és inditó okok megvilágításával, melyek megalapításukra vezettek s átalakulásukra hatottak, — fogja a történeti oktatás a maga feladatát teljesíteni." ') De e mellett óvni igyekszik a tankönyvekben eddig követett azon eljárástól is, a mely „tekintet nélkül a tanuló ifjúság korára és értelmi fejlettségére, a történetírás összes eredményeit adatokban és eszmékben törekedett az ifjúság számára kivonatosan egybefoglalni." Ebben tehát kifejezi az utasítás, hogy mit nem szükséges, mit nem kell tenni; a positiv alakban pedig megmondja, hogy a történelem tanításának czélja : „maradandó érdeket kelteni azon formák iránt, melyekben az emberiségnek történeti munkássága nyilvánult, s melyeknek hatása alatt áll még korunk művelődése is; — tiszteletet ébreszteni mindazon eszmék és intézmények iránt, melyek az emberiség kulturai és erkölcsi emelkedésének tényezői valának, megértetni jelentőségüket, a műveltség haladására nézve." 2) Vagyis más szóval : „megértetni az erkölcs eszméket, melyeknek megvalósításában a népek és társadalmi körök küzdelme fáradozik, felvilágosítani az állami s általában a müveit életnek, a civilisatiónak érdemeit s feltüntetni az irányok és érdekek harczát a kultura czéljainak megközelítésében." 3) „Ezen czél elérésére mindenesetre megköveteli, hogy a történelem legfontosabb momentumait és adatait oly mélyen vésse a tanuló emlékezetébe, hogy rájuk minden ingadozás nélkül támaszkodhassék." 4) A történelem tanításának tehát nem lehet czélja, hogy minden kor valamennyi egyes népének sorsával, viszontagságával, fejlődésével és hanyatlásával megismertessük a növendéket, csupán azért, hogy ezen eseményeket megismerje s arról magának is, másoknak is számot adni tudjon; mert hiszen akkor a történelem tanulása önczél Utasítások, i. h. 30. 2) Utasítások, i. h. 87. — 3) U. o. 30. lap. — 4) U. o. 87.
