Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
10 egymásra vonzást gyakorolnak; a meddig ezen legkisebb részecskék egymásra vonzólag hatnak, vegybomlás nem állhat be. Tiszta fogalma volt a vegyi erélyröl, ismerte az egyes fémek vegy-erélyi sorozatát a savak irányában. Helyesen értelmezte a vegyületeket. Boyle szerint vegyidet keletkezik, midőn két alkatrész egymással egyesül, s a keletkezett test más tulajdonságokkal bir, mint bármely alkatrész magában a vegyülés előtt. Például ha kaliumhydrát (KO H) savval egyesül, maró hatását teljesen elveszti. Definiálta a savakat és aljakat azon színváltozás nyomán, mely mutatkozik, midőn a savak vagy aljak növényi festanyagokkal érintkeznek. Boyle a minőleges elemző vegytan megalapítója, ő volt az, ki a vegyelemzést az úgynevezett nedves utón is kezdeményezte és a kémszereket alkalmazásba hozta. Némely vízben oldhatlan vegynek a keletkezését arra használta fel, hogy egyes alkatrészeivel minőleges meghatározásokat tegyen. így például a vízben oldhatlan chlórezüst keletkezését úgy használta fel, hogy chlórvegygyel felismerte az ezüstöt, ezüstvegygyel pedig a chlórt. Először állította elő az ammoniákot. Boyle érdemeket szerzett a vegy iparműtan terén is, különösen a szalamiasó és festékek gyártásában, továbbá hogy lehet az ércekben a fém, a földben pedig a salétrom mennyiségét nedves utón meghatározni. Munkái latin és angol nyelven több kiadásban jelentek meg. E korszak elején a chemikusok csak lassan szakítottak a régi nézetekkel és követték Boyle hevesebb eszméit. Boyle kortársa volt Kunkel János, ki 1630-ban Holstein hercegségben született. Atyja a holsteini herceg alchemistája volt, s igy korán ismerkedett meg a vegytannal, habár alchemisticus irányt nyert. Kunkel leginkább egyes hercegeknél mint alchemista nyert alkalmazást, hol arany csinálással foglalkozott, mig IX. Károly svéd király által bányatanácsossá neveztetett ki, s később mint Lövensterni nemes halt meg Stokholmban 1702-ben. Kunkel nem az elméletek felállításában, hanem gyakorlati tevékenysége által lett híressé. így felfedezte a phosphor előállításának helyes módját, mely azelőtt titokban tartatott. Az arany oldatokból kiválasztotta az aranyat vasgálic segítségével. A vegytan elméleti részében azonban, Boyletól messzire áll. Kunkel után felemlithetők még a következő vegyészek: Becher János (1635—1682), Homberg Vilmos (1652—1715), és Lemery Miklós (1645—1715.) Stahl Ernő volt azon vegyész, ki e korszakban a vezérszerepet vitte. Stahl született 1060-ban Ansbachbafi. Orvosi tanulmányait a jénai egyetemen végezte; 1693-ban elfoglalta az orvostudományi tanszéket a hallei egyetemen és 22 évi működés után mint királyi házi orvos Berlinbe ment, a hol 1734-ben halt meg.
