Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
15 sőt nedves utón mennyileges vegyelemzéseket is vitt véghez, melyek azonban nem voltak pontosak. Száraz utón forraszcsővel, borax és sziksó segítségével határozta meg az egyes ércek alkatrészeit. Megvizsgálta a kovács-vas, acél és nyers vasat. Ezen vizsgálatok alkalmával észrevette, hogy kénsavval az egyenlő sulymennyiségü vasnemek, különböző mennyiségű hydrogént fejlesztenek és különböző mennyiségű maradékot (graphit) hagynak hátra. Vas és különböző mennyiségű graphitból (szén) állóknak tekintette a vasnemeket. Bergmann még sok más elemzésein kivül, megvizsgálta az összes svédországi vasnemeket. Bergmann egyik fontos munkálatával, melyben a vegy- rokonságról értekezik, nagy hirt szerzett magának. Azon véleményben volt, hogy a testeknek hajlamuk van egymással egyesülni, s miután szerinte a legkisebb részecskék nehézsége által idéztetik elő ezen hatás, nem vegyrokonságnak, hanem vonzásnak tevezte el a testek ezen tulajdonságait. Bergmannak az égésről ugyanazon nézetei voltak mint kortársainak. Bergmann szoros viszonyban volt Scheele Vilmossal, a phlogiston korszak utolsó vegyészével, ki felfedezései által oly hírnevet szerzett, mely független az elméletek változásától. Scheele K. Vilmos született 1742-ben Stralsundban, és mint gyógyszerész segéd ismerkedett meg Upsalában Bergmannal 1733-ban, két évvel később mint gyógyszerész működött Köpiugben, a hol 1786-ban meghalt. Valóban bámulatos, ha meggondoljuk, hogy Scheele oly kevés eszközzel, olyan rövid idő alatt milyen fontos felfedezéseket tett. Scheele volt az első, ki az egyes növényekben előforduló savakat megkülönböztette; előállította a borkősavat, citromsavat, almasavat és sóskasavat, utóbbit előállította a cukorból is. Jól ismerte ezen savak sajátságait, sőt ha egymás mellett előfordultak, azokat megkülönböztetni tudta. Az állati nedvekben felfedezte a hugysavat és tej savat, a zsírokból kiválasztotta a glycerint óloméleg segítségével. Scheele a szervetlen vegytan terén is működött, felfedezte a molybdaen- és volframsavakat, továbbá az arsensavat (As., Oä); a csontokban kimutatta a már ismeretes volt phosphor jelenlétét. Behatóan foglalkozott a barna kővel (Mn02), felismert benne egy fémes anyagot, melyet azonban fémes állapotban kiválasztani nem tudott. A barna kő segitségévnl előállította a sósavból a chlórt, melynek sajátságait igen jól ismerte. A barna kőben levő tisztátalanságok között felismert egy uj aljat (BaO), melyet a kénsav felismerésére kémszerül használt. Sok felfedezés található Scheelenek „Tűz és levegő" cimü munkájában, melyben kimutatja, hogy a levegő két alkatrészből áll, melyek közül az egyik az égést és lélekzést elősegíti (éleny, elnevezte tüzes légnek); a másik pedig ezen vegyfolyamatokban nem vesz részt (légeny, elnevezte romlott légnek); kimutatja továbbá, hogy a
