Állami főreáliskola, Debrecen, 1878

5 A ki az 1863—5. években a helybeli főiskola környékén gyakrabban megfordult, sokszor láthatott egy alacsony termetű, igénytelen külsejű ifiut a kora reggeli órákban vagy estve hangjegyekkel, nap közben pedig könyvekkel hóna alatt sietni a város egyik-másik utcája felé. Ezen ifiu Pap Jósef volt, ki meglopva azon időt, melyet mások pihenésre vagy sétára fordítottak, sietett a tanulás okozta fáradalmat kedvelt zeneszere a hegedű, orgona vagy zongora hangjai mellett elfeledni. Avatatlanok előtt megfoghatatlan marad az, hogy mikor tanulhat egy szegény sorsú flu, ki a lecke órákon pontosan megjelenik és ezen kivül a napnak csaknem minden használható óráját magán leckék adására kénytelen felhasználni. Es mégis ugy van, hogy a szegény ember többre érkezik mint az órákat ásitva morzsolgató, kényelemhez szokott vagyonos. Lehet é nemesebb élvezet egy anyagi gondokkal küzdő ifiura, mint kibontakozva a pénzkeresés nappali nyűgéből felemelkedni a hangok tiszta szárnyain azon régiókba, hol az érzés szelíden ringatja a szunyadó lelket, hol a gondolat sejtéssé finomul, hol a természeti erők durva törvénye az öszhangzat hármóniájában kibékülve uralkodik. De a zenekedveilés nála csak élvezet és nem cél volt; a természet erőinek titkos működése és nyilvánvaló tüneményei hatalmas karral ragadták meg figyelmét, ő tanulni akart, de ugy, hogy tanulását alkalmazni lehessen. Használni minél többet és minél többeknek: ez volt élete. Az 1873. évben Pap Józsefet Bécsben találjuk mint műegyetemi hallgatót és egy éves önkénytest. Minden anyagi segédforrás nélkül, a német nyelvet csak saját szorgalmából tanulva meg ment a nagy világvárosba, hogy a katonai szolgálat nyűgös kötelessége mellett tapasztalatait öregbítse. Csak ritka szorgalmának és önbizalmának köszönheti, hogy a sokféle teher alatt le nem roskadt, sőt szegény, állami költségen tartott önkénytes létére, idegen szellemű és roszakaratu feljebbvalók dacára is a szolgálat berekesztésekor letette a tiszti vizsgálatot és csakhamar megkapta a hadnagyi kineveztetést. Ugyanezen év őszén már a tanári pályán foglalkozik habár csak ideiglenesen mint egy megválasztott okleveles tanárnak — ki állomását egy év múlva szándékozott elfoglalni — helyettese. A kitűzött év alatt Pap József szorgalmasan tanított, tapasztalt és tanult; az isk. év végén tisztán állott lelki szemei előtt, hogy ő hivatását a tanári pályán fogja feltalálni. Egy év alatt megtakargatott pénzecskéjével a fővárosba ment s ott tanulmányait kiegészítve megszerezte a tanári oklevelet az ábrázoló mértan és mennyiségtanra. Ezen időben a debreceni reáliskolánál egy tanszék megüresedvén,