Állami főreáliskola, Debrecen, 1877

5 nek nem volna alá vetve. Alkalmas berendezés segélyével bármely anyagból való két test között is igen könnyen megfigyelhető a vonzódás. Ha földünk minden részecskéje vonzza egymást és ezen részek egyesitett vonzó ereje az egész föld körül nagy messzeségbe kihat, miért lennének a többi égi testek anyagjai felmentve e törvény alól, holott miként később látni fogjuk — erős bizonyságunk van reá, hogy ugyan azon anyagok, melyekből földünk alakult, csaknem mindannyian alkatrészeit teszik a többi égi testeknek is. Az általános vonzó erő tüneményeit pontos mennyiségtani vizsgálódás tárgyává lehet tenni s kellő alapossággal ki van mutatva, hogy az ágyú golyót függélyesen felfelé menő irányban a közönségesnél körülbelől 60-szorta nagyobb kezdetbeli gyorsasággal kellene ellőni, hogy földünket elhagyván valamely más égi test p. o. a hold hatalmába essék. Ha a követ felfelé nem függélyesen, hanem ferde irányban dobjuk el, utja nem lesz egyenes, hanem szép kanyarodással hajlik a föld felé. Ezen görbe ut két erő szüleménye. A föld vonzása nélkül a kő folyvást megtartaná kezdetbeli irányát, minthogy azonban ezt is követnie kell, a kezdetbeli iránytól mindinkább eltér a földfelé. Ha a követ nagyobb erővel dobjuk el, utja is hosszabb leend, a kiindulási helytől annál távolabb hull viszsza a főidre; sőt fel kell tennünk azt is, hogy ha kezdetbeli gyorsaságát kellőleg fokozhatnánk, nem is eshetnék többé vissza a földre, hanem a földet körben körül futkosná, épen ugy, miként ezt a hold teszi. — A kő ezen útjában egyrészről folyvást arra törekszik, hogy kezdetbeli gyorsaságát és irányát megtartsa (ezen törekvésre fordított erő központfutó vagy röp-erőnek mondatik), más részről egyszersmind a föld vonzó hatását is követni igyekszik s ezért folyvást esik a föld felé. Ezen két törekvés eredménye aztán az önmagába visszatérő görbe ut. Kivan számítva, hogy az ágyúgolyónak a rendesnél mintegy 31-szerte nagyobb kezdetbeli gyorsaságot kellene adni, hogy felfelé rézsútosan kilövetve ne essék többé vissza a földre, hanem mint a hold, földünk kis bolygójává legyen. Az ily mozgás tanulmányozására igen célszerű és könnyen berendezhető a következő kísérlet: egy hosszú selyemszálnak, (melynek felső vége jó magasban van megerősítve) alsó végére függesszünk fel egy kis ólomgolyót s hagyjuk magára, mig nyugvásba jő. Ha nyugalmi állásából kimozdítjuk, néhány kilengés után, oda ismét visszatér. Most alkalmas állványon ugyanazon helyre, hol az ólomgolyó nyugalmi állása van, állítsunk egy nagyobb golyót p. o. egy földgömböt; ezáltal a kis ólomgolyó félre tolódik s miután folyvást nyugalmi helyére törekszik visszamenni, ugy viseli magát, mint földünkhöz képest a rajta levő testek, folytonosan rajta marad a földgömb felületén; ha onnan eltávolítjuk, oda mindég visssza esik ; — ha onnan kis erővel ferdén eldobjuk, görbe uton haladva tér visza a földgömb felületére; — ha kissé nagyobb erővel dob-