Állami főreáliskola, Debrecen, 1877
21 ban, — melyben másod perczenként 4 mértföldnyi gyorsasággal halad — mint valamely óriási ágyu-golyó egy óriási táblába csapódnék, csak annyi meleg származnék, mennyit a nap körül-belől 80 nap alatt kisugároz, ha pedig csupán a nap vonzerejét követhetné s mostani helyéről a napba buknék, ugy ezáltal oly iszonyú gyorsaságba jönne, hogy az oda ütődéskor szülemlett meleg egyenlő lenne azzal, a mennyit a nap most 91 év alatt kiád. A Jupiter bolygó nem csakhogy sokkal nagyobb tömegű mint a föld, de sokkal nagyobb távolban is van a naptól, a miért a napba esése által sokkal több meleget is idézne elő, nevezetesen 32 ezer évre teljesen kipótolná a nap mostani kisugárzását. Az ily óriási mennyiségű meleg előállásához nem kell tehát egyébb, mint az, hogy az anyag a világtérben szétszórt légyen s felruházva a kölcsönös vonz erővel, melynek következtében nagy gyorsasággal ütődhessék egymáshoz. Ha naprendszerünk anyagtömege egykor a mindenség térségeiben szét volt szóródva s ugy sürüdött öszve, ugy ez más szavakkal annyit tesz, hogy az általános vonzó erő befolyása alatt egymásra hullott s az öszveütődés alkalmával megakadályozott mozgás, hőség alakjában maradt fel. Minél több anyag gyűlt egybe, annálinkább szaporodni kellett a hőségnek is, ugy hogy az igy öszve sürüdött ifjú világtest egyszersmind iszonyú mennyiségű melegség tárházává is lett. Az ekként felhalmozódott hőség elegendő volt az öszves anyag-tömegnek izzó gőz állapotba hozására, melyből aztán a lehűlés alatt naprendszerünk oly formán képződhetett, miként azt a Laplace- féle elmélet tanitja. Mindaddig, mig valamely időben, még az égi testek egybe-hullásánál is hatalmasabb hőforrásokra nem akadunk, ez fog a legtermészetesebb s leghihetőbb magyarázata maradni a naprendszer kezdetbeli hőségének, a nap hajdankori, jelen s jövőbeli hatalmas hő-sugárzásának. Oly számitások, melyekben lehetetlen jelentékeny hibának lenni, kimutatták, hogy ezen elmélet a napnak, több mint 100 millió évig a jelenlegi mérvben való kisugárzását megmagyarázni teljesen elegendő. Ugyancsak ezen elmélet megtanít arra is, honnan van az, hogy a nap évezredeken keresztül oly iszonyú mérvben adhatja a meleget a nélkül, hogy általa jelentékenyen hidegebb lenne, nevezetesen: a legkissebb számítás szerint legalább is 7 év kell hozzá, hogy hőmérséke a mostaui kisugárzás mellett csak 1 (Celsius féle hőmérő) fokkal is alacsonyabb legyen. Láttuk már, hogy a nap melegének fentartására a meleg közönséges forrása, az égés nem elegendő; láttuk azt is, hogy a mozgásnak ütközés vagy súrlódás által való megszűnése mindég meleget szül és pedig minél gyorsabb volt a mozgás, annál fokozottabb lesz a megszűntével előállott meleg; azt is tudjuk, hogy valamely szétszórt vagy ritkább állományú anyag öszvesűrüdését egyértelműnek vehetjük az általános vonzerő hatása
