Állami főreáliskola, Debrecen, 1877
18 nap forgás tengelyének egyközüeknek kellene lenniök, de ebben a tekintetben is, Uranus bolygót és családját kivéve, túlságos zavar fiem mutatkozik. A főtömegtől eként elvált rész még mindég igen forró s annálfogva nagy kiterjedésű lehetett, igy p. o. földünk akkori gőzállapotában jóval túlérhetett a hold mostani pályáján, azonban a további lehűlés alatt mindinkább összébb húzódott, mig egyszer csak benne is megszülemlett az első izzó folyadék csepp, mely lassanként a mindinkább sürübbedő szomszéd részekből felnövekedvén saját gőz burokjával körülvett fénylő csillagocskát, napocskát képezett. Ezen folyamat további előhaladása alatt a hold épen ugy képződött a bolygó gőzköréből, mint a hogy előbb maga a bolygó a napéból, a főtömegtől. Minthogy az egész gőztömeg forgásánál az egyenlítő tájékán levő részek haladtak legnagyobb gyorsasággal, ezek azon részek, melyek a hülés, rétegekre oszlás s a főtömeg összehúzódásakor legkönyebben leváltak és külön bolygókká lettek : — innen van, hogy a bolygók utja csaknem egyetlen egy síkba, a nap egyenlítőjének síkjába esik, s ettől, csak is igen csekély mérvű eltéréseket találunk. Ha a naprendszer ezen képződési folyamatát tanulmányozzuk, lehetségesnek fog látszani, hogy különösen kedvező körülmények mellett a gőz tömeg egyenlítőjénél a kihűlés alatt levált réteg egy darabban megmarad, megszilárdul s mint egy gyűrű fogja körülövezni a mindinkább összébb húzódó főtömeget. Igen természetes, hogy az ily gyürüképződés mindég a ritkább esetek közzé fog tartozni, ugy hogy a mi naprendszerünkben csak is egy példát tudunk reá felmutatni a Saturnus gyűrűiben. Azonban naprendszerünkön kívül az ég több tájékán észlelhető ily gyürüképződés, igy p. o. a kopók csillagzatában is van egy igen szépen kifejtett gyűrűs ködfolt, a mely mellett egyszersmind egy más tőle egészen külön vált összegömbölyödött, kis bolygószerü ködfoltot is lehet észre venni. A naprendszer képződéséről való ezen elméletnek bizonyítékául Plateau a következő kísérletet gondolta ki. Egy terjedelmes üvegedény közepében egy könnyen forgatható függélyes tengelyt állított be, melynek közepén egy vízszintesen álló kis fémkarika volt felforrasztva. Az ekképen felszerelt edényt megtöltötte borszesz és viz keverékkel. E keverékben a víz és borszesz mennyisége ugy volt megválasztva, hogy a keverék sűrűsége a lehetőségig egyenlő volt a faolaj sűrűségével, úgyannyira, hogy ezen folyadékba faolajat téve, az ugy viselte magát, mint valamely — e földi nehézkedés hatása alól felszabadult, az égürben szabadon álló folyadék; saját anyagrészecskéinek egymáshoz való vonzódása következtében rögtön gömbalakot öltött magára. Plateau az olajat egy üveglopó vagy tölcsérke segélyével a tengelyen levő kis karikára öntötte ki s ekként itt egy egyetlen, a tengelyt körülövedzö, meglehetősen nagy olajgömb képződött, melynek középpontja összeesett a karika középpontjával. Most a tengelyt vigyázattal