Állami főreáliskola, Debrecen, 1877

15 magnésium, horgany s különösen nagy mennyiségű köneny, stb. szintén jelen vannak a nap izzó gőzkörében. Az álló csillagok napunkéhoz hasonló színképet mutatnak, a menyiben ezek színképei is igen nagyszámú sötét vonalak által vannak átszeldelve, azonban általában mind egészen más rendben, mint a nap színképénél; ezen vonalakból az álló csillagokban is több ismert földi anyag jelentétét lehetet kimutatni. A bolygók, minthogy fényjöket a naptól nyerik, a nap színképét mutatják, — ezeknek anyagjára nézve tehát a spectroscop nem sok felvilágosítást adhat, legfeljebb némely bolygónál a víz jelenlétére, mely a bolygó légkörében gőz vagy pára alakban úszkál, lehet általa következtetni. Látjuk tehát, hogy a földüuket alkotó anyagok egy része a többi égi testekben is feltalálható. Ez azon meggyőződést erősiti meg bennünk, hogy az égi testek mindannyian közös forrásból vették eredetűket^ habár nem is ugyanazon időben; és igy ha naprendszerünk képződése felől képesek leszünk valamely leginkább észszerű véleményt összealkotni és ha az ég-ür különböző tájékain különböző fejlettségi fokokon álló égi testeket látunk, oly fejlettségi fokokon, melyek ama vélemény szerint naprendszerünk képződése kezdetének, későbbi előhaladásának, jelen vagy jövendőbeli állapotánal felelnek meg; a spectroscop szülte meggyőződésben egygyel több erős okunk van, hogy a naprendszer képződése felől való ama véleményünket helyesnek tartsuk. Naprendszerünk képződése felől már az ó-korban elmélkedtek az emberek, azonban minden, a mi— egészen a XV-ik századig —idevonatkozóig felmerült és tudomásunkra jutott, nem egyébb több vagy kevesebb költészettel kigondolt mesénél. Csak a XV-ik század elejétől kezdve kezdték véleményeiket természettani alapra is fektetni de még mindég a képzelődés országában való csapongás vitte a főszerepet. Későb, különösen 1700-tól kezdve, támadtak oly vélemények, amelyek, ha elegendő tér volna reá, érdemesek volnának a felemlitésre; habár még mindig igen sok kívánni valót hagytak hátra. — Legelőbb, 1755-ben Kant, a híres német kölcsész, lépett fel megállható véleménynyel, melynek mintegy második és javított kiadását képezi a kitűnő francia csillagásznak Laplace-nek nagy szorgalommal s mint látszik Kanttól egészen függetlenül kidolgozott munkálata, a mely főbb vonásaiban még ma is fen tartja magát. Laplece a naprendszer képződéséről való véleményének felállításánál, legfőképen azon sajátságos egybefüggésre támaszkodott, amely földünk s a többi bolygó mozgási iránya kőzött van. Ezen égi testek u. m. : 8 fő bolygó (Merkúr, Yenus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus, Neptunus) és az eddig feltalált 172 bolygód kivétel nélkül mindannyian nyugatról kelet félé haladnak a nap körül. — A mennyire ezen égi testeknek saját tengelyeik körül való forgását meghatározni lehetett, kétségtelen, hogy az is — egy értelemben a nap körül való haladással — nyugatról ke-