Állami főreáliskola, Debrecen, 1876
35 A betegség lefolyására nézve mindegy volt, akár gargarizáltatok, akár nem; természetes hogy a salieylsav belső alkalmazásánál — különösen por alakban — annak jelentékeny helyi hatása (a torokban) jő tekintetbe. Igaz, hogy ezen tizenöt eset csekély a roncsoló toroklobban szenvedők nagy számához képest, de elégséges, hogy a salieylsav hatásáról némi tanúságot tegyen arra nézve, hogy a salicylsavban jelentékenyen gazdagodott a gyógyászat egy oly szerrel, melynek segélyével hathatósan működhetik az ember a roncsoló toroklob, — ezen, minden családok rémkisértete ellen. A roncsoló toroklobnál ugyanis, ugy látszik, — nem csak nagy gyógyerőt fejt ki, mint mondja W. Wagner, hanem jelentékenyen könnyíti a betegség lefolyását. Hasonló adatokra találunk Dr. K. Fontheim tudósításában. 4 6) Ő épen ugy mint Dr. W. Wagner — elébb Letzerich eljárását követte, azaz a betegség okozóit a torokról ledörzsölte, levakarta, egy merev halcsonton megerősített timsó s carbolsav oldatba mártott szivacscsal, s 107 toroklobban szenvedő beteg közül ötöt veszített el. — A legsúlyosabb betegek 12—15, a könnyebbek 5—7 nap alatt gyógyultak meg. 1874-től kezdve 32 roncsoló toroklobban szenvedőt kezelt Dr. Fontheim salicylsavval; a legnehezebb betegek legfölebb 8-, a könnyebbek 2-4 nap alatt már meggyógyultak. Dr. Fontheim megbecsülhetetlennek mondja a salicylsavat, mivel mint terjedelmes (népes) családokban tett kísérleteinél tapasztalta , meggátolja a roncsoló toroklobnak el rag adását, még oly esetekben is, hol az illetők egy lakszobára vannak utalva; mig korábbi eljárás szerint, ha egy családban egy gyermek megbetegedett, a legtöbb esetben a legerősebb ellenőrködés mellett is alig lehetett megakadályozni, hogy a toroklob a családhoz tartozó többi gyermekekre is el ne ragadt volna. Említi továbbá, miszerint általános roncsoló toroklob, diphteriticus vesegyuladás nem fordult elő praxisában a salieylsav alkalmazása óta; az ínynek diphteriticus bénulása egyetlen egyszer; mig korábban ugy a vesegyuladást, mint a bénulást gyakran tapasztalta. Dr. Fontheim a következő szert alkalmazza betegeinél : R. Acid. Salicyl. 2. 0 Solve in Spirit. qu. s. Aqu. destill. 200. o. Ezen oldatból vétet bensőleg, naponként, minden három órában egy theás kanállal; óránként pedig ugyanazon oldattal gargarizáltat, s itatja a szivacsot, melyet a bevonat eltávolítására használni szokott. Nem mulaszthatom el, hogy föl ne említsem még H. Kolbénak 1875-ben saját családja körében tett tapasztalatál; irja ugyanis, 4 7 hogy 4 G) Journ. f. pract. Chemie. 11. kötet, 1875.21 1. lap. — 4 7) Journ. f. pract. Chemie. 13-dik kötet 1876. 119-dik lap. 2
