Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1946

19 Fogadalomtételi ünnepségünket júniusban rendeztük a Nagyerdőn. Erről — 25. évről lévén szó — üdvözlő írásokat küldtünk csapatunk volt parancsnokaihoz. 42 jelölt tett és 90 cserkész újította meg fogadalmát. Regös-raj. A felsősök raja öt őrsben működött. Egy őrs foglalkozott bábjátékkal, a többi más regös-munkával. Az elmúlt nyáron három őrs szállt táborba a tanév befejeztével. Szabolcs vármegyét járták faluról falura, érintve Hajdú- és Szatmár vm. községeit is. Abból éltek, amit a regölésükért kaptak. Közel 50 községet regöltek végig a tiszaparti Vencsellőtől a szamosparti Vásárosnaményig. Regősműsoruk alapgondolata a magyar falu tehetségeinek felkarolása volt — az ilyen céllal működő debreceni piarista diákotthon számára. Helyenkint, mint Máriapócson, hatalmas, 5-600 főnyi tömeg gyűlt össze tábortüzeinket meghallgatni. Jól is tartották érte a fiúkat, akikre nagyon is ráfért a tej, a hús a sovány esztendő után. A tanév első felében megbénította munkánkat a pénztelenség, a vasúti közlekedés elégtelensége. Októberben Molnár István, a nagy magyar táncgyüjtő és művész ittjártakor a regős-raj több számmal szerepelt a színházban Lélektől lélekig c. előadáson. A télen a Svetits tanítónőképző és az intézet cserkészeiből alakult regös-csoportnak magyar páros tánctanfolyamot rendeztünk. Vezetői: Kripkó Lajos és Mórik József öregcserkészeink voltak. A csoport Szegeden előadta Sallai Szép Katát, Molnár István élő népballadáját. A szépsikerű előadás főszereplői: Tamás Katalin Svetits-tk. V., Trássy György egyetemi hallgató és Forrai György VII. o. t. A második félévben 10 kerékpárhoz jutott a raj. Az A. C. debreceni irodája adta őket egy évre használatra 30 vidéki regölés fejében. A közönséget az A. C. szervezi meg. Legutóbb Hajdúsámsonban rendeztünk tábortüzet 2000 főnyi hallgatóság előtt, jó kétórás műsorral. Annyifelé hívják cserkészeinket, hogy alig tudunk eleget tenni. Tervezzük műsoraink közkinccsé tételét. Nyáron az őrsök a Mátra-Bükknek, Hegyaljának, Szabolcsnak és Biharnak veszik magukat. Bábszinházcsoport. Vezetőtanár Vízvári László. Elhatároztuk, hogy kimegyünk a jamboreera. Tudtuk, hogy minden csapatból csak egy fiút visznek ki, mint „közcserkészt", tehát nekünk valamilyen különlegeset kellett alkotnunk, ami máshol nincs. A bábszínházat választottuk. Tavalyi kezdetleges bábszínházunk helyett valami nagyszerűt, művészit kell készítenünk, hogy elismerjenek bennünket. Anyagi támogatásra nem számíthattunk, műhelyünk nem volt, ahol ezt megteremtsük. Az első félévben tehát ezt kellett létrehoznunk. Kölcsönkértünk egy esztergapadot, készítettünk az iskola számára párszáz fogast. Az intézetnek ezért nem kellett pénzt kiadnia, tudott segíteni a műhely felszerelésében. Beszereztünk egy szalagfűrészt, azzal felvágtunk az intézet és a rendház részére néhány vagon fát. Félév végére üzemképes lett a műhelyünk. Ma van egy fémés faesztergapadunk, az egyúttal fúrógép is, egy kis körfűrész, egy