Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

Akik ezt a missziót végezték és végzik, nagyon jól tudják, hogy a jelenlegi helyzet a tanyasiak lelki gondozására nem megoldás. Mégis el kell ismernie mindenkinek: ami eddig történt, nagy cselekedet volt. A magyar misszió tagjai egy gazdátlan, elhanyagolt ügyet vállaltak magukra, a Szlopnyay Elekek, Halápy Konstantinok ősi piarista hagyományait élesztették fel. Azok lóháton járták be a magyar steppét, a mai misszió tagjai autón, kocsin, kerékpáron, gyalog gázolják a tanyasi vizeket és törik a jeltelc-n utakat. Nem élhetnek teljesen e hivatásuknak, mert mindegyikük vállán ott nyugszik egy másik hivatás, a tanítás gondja is. Munkájuk töredék ugyan és nem teljes munka, mégis annyit mindenképpen jelent, hogy a szétoldott tanyasi magyarokba beléöntötték hitük és magyarságuk öntudatát, ápolták az együvé tartozás szent ösztöneit és — felhívták a figyelmet a jövendő teendőire. Amit itt elmondtunk, mind nem valósulhatott volna meg, ha az ügy nem talál megértésre dr. Lindenberger Jánosnál, aki anyagi és erkölcsi támogatásával létrehívta a tanyasi magyar missziót, állandóan melegen érdeklődött iránta és ma is egyik legnagyobb gondja. Most a tanyasi magyarok hálája száll a búcsúzó főpap felé . . . Akik pedig ittmaradnak, a katolikus tanítónők, tanítók, piaristák, tovább viszik vállukon a nagy kezdeményezést addig, míg jönnek a „jövendő fehérei", s ők a Keletre menő Julianus forró hitével hajolnak a tanya süllyedő világa fölé . .. dr. Vass Péter. 5