Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

Az 1942. évi orsz. cserkész-céllövőversenyt ugyancsak június 7-én ren­dezték meg Budapesten, azért azon nem. vehettünk részt, reméljük azonban, hogy a jövő évben nem esnek így össze az időpontok s a jelenleginél jobb ered­ménnyel indulunk ott is. Cserkészet. A csapatszervező testület elnöke: dr Bátori József igaz­gató. A szervezőtestület tagjai: Bánszky Tamás és Nagy Miklós tanárok. A csapat alapító parancsnoka dr. Kanszky Márton, csapatparancsnok Rónai Jenő. A csapatnál igazolt tisztek: Ákos István, Csorba János, Czakó György, ár. Hegyi Ferenc, Hesz Ödön, Lippai-Rauch Károly, dr. Nyika Béla, Szegheő József. A csapat létszáma 90. Csapatunk —• a 171. sz. Erdősi Imre cserkészcsapat — elmúlt évi mun­kája: Nyári állótáborunkat a háborús körülmények következtében Tiszafüre­den rendeztük meg 34 fővel. Székelyföldi — Csiksomlyó — táborunkról uta­zási nehézségek, illetve a vasúti kedvezmény megvonása miatt, az utána tervbe­vett nagybányai táborozásunkról pedig egyéb nehézségek miatt mondot­tunk le. Á tiszamenti táborozás, ha nem is pótolta Székelyföld, vagy Nagy­bánya szépségeit, cserkészeink várakozását teljesen kielégítette. Á tiszai halászélet gyakorlása, tiszavirágzás, remek fürdőzési lehetőségek, a tisza­menti falvak élete, multjuk, tiszai öntözőművek, Eger szépsége, Tiszaörs gyógyfürdője stb. mind mély nyomot hagyott a fiúk lelkében. Csapatunk Zrínyi Miklós szakasza Hegyi Ferenc vezetésével a Székely­földön rendezett huszonhatnapos kerékpáros mozgótábort. A táborozók lét- « száma 15 fő volt. Útirány: Debrecen—Nagyvárad—Kolozsvár—Szamosújvár Marosvásárhely—Nyárádvölgye—Parajd—Szováta—Korond—Székelyudvar­hely—Sepsiszentgyörgy—Torja—Szentanna—Tusnád—Csíksomlyó—Gyilkos­tó—Beszterce—Kolozsvár—Kalotaszeg—Királyhágó—Debrecen. A megtett út 1500 km. A fiuknak alkalmuk nyilt megismerni Erdély városainak nagy részét, gyönyörködtek a szép tájakban, meismerték a székelység életét, szoká­sait, betekintést nyerek a debreceni fiú számára tapasztalat szempontjából ismeretlen nemzetiségi életbe. A csapat őszi munkája nagy zökkenővel kezdődött. Nagy Miklóst, a a csapat eddigi parancsnokát, rendfőnöki intézkedés a rendház gondnoki teen­dőinek ellátásával bízta meg. Űj feladatköre annyi időt és energiát igényel, hogy a parancsnokságot tovább nem tudta vállalni. Itteni cserkészmunkájának hét esztendeje a csapat virágkorát jelenti. Az ő vezetése alatt lett a csapat a logjobbhírű vidéki csapatok egyike. Az iskolából kikerült cserkészek és a mos­tani fiuk személyes ragaszkodása igazolja legjobban, hogy a nagy hozzáértés­sel és odaadással végzett nevelő munka jó munka volt, egyszerű természetes­sége és derűs kedélye a fiukra erősen hatott. Számukra továbbra is Parancs­nok úr. Az új vezetők külön is hálával tartoznak azért az érdeklődésért, mely­lyel a csapat munkáját kíséri és azokért a tanácsokért, melyekkel a munkát elősegíti. Megvált a cserkészmunkától Hegyi Ferenc is. Nevét a csapat történeté­ben azzal tette emlékezetessé, hogy nagy körültekintéssel megszervezte és a háborús nehézségek ellenére teljes sikerrel végigvezette a négyhetes erdélyi mozgótábort. Egyéves munkájával jól kiérdemelte és megszerezte a fiuk tisz­teletét és szeretetét. El kellett búcsúznunk egy lelkes világi cserkésztisztünktől, Cserjés Miklóstól is, akit hivatala más városba szólított. A csapat régi, kipróbált veze­tőt veszített benne. Hosszú cserkészmunkájának minden eszméjét és tapaszta­latát átadta a fiúknak. Munkáját legjobban az jellemzi, hogy a csapat fiúveze­tőit nagyrészt ő nevelte. Cserkészmunkánk újjászerveződéssel indult. Az őszi program a leg­fiatalabbak számára újonckiképzés volt, a többiek heti összejöveteleiken fog­lalkoztak a próbaanyaggal, a jellemnevelő és nemzeti kérdésekkel. A kerék­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom