Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

keresve, szeretettel, nagy hozzáértéssel és bölcseséggel foglalkoznia kell minden magyarnak. Meg kell ismernünk kisebbségeinket! Tanulmányoznunk kell testi és lelki hovatartozásukat, történelmüket, szokásaikat, irodalmukat és életüket. Ha ismerjük őket, akkor közelebb férkőzhetünk lelkükhöz. Meg kell szüntetnünk azt a bizalmatlanságot, amelyet esetleg irántunk táplálnak. A gyűlölethirdetőket és konkolyhintőket el kell távolítanunk közülük. Aztán meg kell ismertetnünk velük a nemes magyar nemzet igazi arculatát, történelmét és jószívűségét. Hadd lássák, hogy mi őseinkhez méltóan megbecsüljük a barátot és megosztjuk vele mindennapi kenyerünket is, de nem ismerünk irgalmat hazánk ellenségeivel szemben. A kisebbségi kör tagjai ilyen szellemben dolgoztak,! egyelőre természetesen csak elméletileg. Minden tag főkötelessége volt, hogy kisebbségeink életét, történelmét és kérdéseit egyre jobban megismerje. Ezen kívül az idén is felszínen tartottuk a világon szétszóródott magyar testvéreink ügyét is. A kisebbségi kérdésben azonban sokkal tágabb körű felvilágosító munka folyt intézetünkben, mint azt egy kislétszámú kör keretei mutatnák. Néprajzi szakosztály. Vezetőtanár: Dr. Vass Péter. Ifjúsági vezető: vitéz Várady-Szabó Ádám VIII. o. t. Ez évünk az utánpótlás és erőgyűjtés szolgálatában állt. Az ifjúsági vezető leszámításával a tagok VII. és V. osztályosok voltak, bizonyságául annak, hogy ezekben az osztályokban kristályosodott ki legjobban a népi öntudat. Igyekezetben nem is volt hiány, de a felfrissüléssel járó szellemi utánpótlás meglehetősen hátráltatta a munkát. — Mégis láttuk hasznát az ismétlésnek, mert az idősebbek legalább alaposabban elmélyedhettek. A jövőre nézve is biztató remények támadtak, hogy a következő évben képzett vezetőgárda irányítja majd a „kaláka" életét. (A szakosztály szó helyett szívesebben használtuk a „kaláka" elnevezést.) Erőgyűjtésünk nem gondtalan vegetálást jelentett. Már nyomban év elején lendületet adott munkánknak a „Csüry Bálint" pályázat nagy intézeti dicsősége. A puszta erdemény: Az ország összes versenyzői közül VáradySzabó Ádám VIII. harmadik lett. Hegedűs Miklós, Maros Miklós, Málnás Alajos, Nádasi Béla és Sztankay Csaba VII. o. tanulók 40 -40 P pénzjutalomban részesültek. Ez a siker nem kíván dicshimnuszokat. Élő bizonysága annak, hogy a népi gondolat iskolánkban — hála Isten — nem csak poéta lelkek csemegéje, hanem széles rétegekben gyökereződött meg a fiúk lelkében. Az év első kínálkozó alkalmát felhasználva vidám huszárverbunkóssal egybekötött önképzőköri ülésen szerepéltünk, majd hangot adtunk a népismeretnek az „Akarat" hasábjain is. E kifelé pezsgő, lendületes élet hátterében szorgos utánképzés lakott. Feldolgoztuk Győrffy István: A néphagyomány és nemzeti művelődés című könyvének tavaly nem tárgyalt fejezeteit. Különösen a hivatásranevelés szolgálatában álló tételek érdekeltek. Vizsgálat alá vettük a különféle foglalkozási ágak kapcsolatát a néphagyománnyal, majd külön-külön foglalkoztunk a középiskola és egyetem hasonló kérdéseivel. Itt akadt igazán alkalom időszerű kérdések vita keretében történő boncolgatására. Szakismeretünket Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz c. könyve is támogatta. Összefoglalóan és mégis részletesen ismertük meg belőle népdalaink (eddig inkább csak gyakorlatban ismert) csodás szépségét, balladáink mélységes tragikumát. Belopózkodtunk a mesebeli királyfik bűvös birodalmába. Nem kellett csak könyvre szorítkoznunk. Az idősebb, főleg az ifjúsági vezető gazdag gyűjtési tapasztalatai nem egy összejövetelnek adtak bőséges anyagot. Igazi megértéssel segített Kovács István tanár úr is alapos szakképzettségről tanúskodó előadásaival. Táncokkal, játékokkal és főleg népdalokkal gazdagították gyakorlati ismereteinket. 35