Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1941

Az egész év folyamán kétségtelenül megállapítható volt, hogy a Művészeti alkotások ismertetésével a középfokú oktatás az általános műveltséghez hiánytpótló ismeretek közlését tette lehetővé. A képzőművészetek remekeinek tárgyalásánál az esztétikai élvezetek és a műalkotások keletkezésének sok rejtelmes kérdését világítottuk meg, melyek hatása az összhangzatos lélek kialakulásában érezhető majd. Az a körülmény, hogy a bőséges anyag tárgyát adó műalkotások bemutatása eredetiben az iskolában fizikailag lehetetlen, két területre szorítkozott a képanyag bemutatása: tankönyvünk képeire és az intézet rajzszertárának tulajdonában levő diapozitív sorozatokra. Eredeti műalkotásokat a Dérimúzeumban két izben szemléltünk. Igaz ugyan, hogy ott a VII. o. anyagából mérsékelt számban fordulnak elő ilyenek, mivel a múzeum szobrászati és festészeti anyagának jó része magyar eredetű. Csak természetes, hogy a megfelelő helyen történt utalással kapcsolatba hoztuk a múzeum anyagát is a tanultakkal. A heti egy óra leekeanyagának tárgyalásánál alapul vettük a diapozi1 íveket és a tankönyv képanyagát. A csak hetenként (vagy szünetek után 2— 3 hét múlva) ismétlődő vetítés által nyert emlékképek hatása az agyban legtöbbször elmosódik. Felfrissítésüket szolgálja a tankönyv képanyaga és az órákon készült vázlatok. Az iskola munkája mellett a tanuló öntevékenységére is szükség van. Az órákon tanult egy-egy korra jellemző stílusjegyzék felismerésében a különböző stílus-korok elkülönítő jegyeinek összehasonlításában, a tárgykör kibővítésében, a fejlődés megállapításában, a tanultak önálló alkalmazásában élvezetesebb, lebilincselőbb alkalom adódik, ha a tanuló öntevékenységének is érvényesülést engedélyezünk. E ponton a tanuló gyűjtési szenvedélyét állíthatjuk a tanulás szolgálatába. A hasonló példákat tartalmazó képanyag felkutatása és összegyűjtése úgyszólván semmiféle anyagi megterhelést nem jelent sem a szülőre, sem a tanulóra, mert a régi és új képesfolyóiratok, idegenforgalmi propagandafüzetek, képeslapok, hirdetőfüzetek, helyi képesmellékletek stb. nagy számban kínálják a jól felhasználható, a könyv képeinél nagyobb és ennélfogva több részletet kiadó reprodukciókat sokszor még többszínű nyomatokban is. Hasonlatos ez a képgyüjtés a valamikor divatban volt reklámcédula- és az állandó diákszórakozáshoz, a bélyeggyűjtéshez, amely önudatlanul esztétikai nevelőhatással is jár. Mennyivel inkább helyénvaló tehát olyan képanyag gyűjtése, amely egy tantárgy szinte játékos megtanulását mozdítja elő. Nem is említve azt, hogy a mai újszerű nyomdaeljárás magas fejlettségével még a színes műalkotások (festmények ió részét, iparművészeti tárgyak) reprodukálását is, az eredetit eléggé megközelítő hűséggel adja. így gyüjtheti össze a mai diák szinte szórakozásból a saját kis múzeumát, melynek darabjait a lecke anyagának megfelelően rendezheti, csoportosíthatja. Áttekinthető csoportokba gyüjtheti ország (terület, népek), korok, fejlődés, (kialakulás), műveltségi körök, stílusok, egymásra hatás stb. tanulmányozása céljából. Európa világhírű építészeti és szobrászati műremekei, nagy múzeumainak köz- és magángyűjteményei csak a világotjáró utazók számára hozzáférhetők. Az ő saját kis múzeuma mindig rendelkezésére áll, példányszámokat cserélhet, számukat állandóan gyarapíthatja. És még azzal a haszonnal is járhat kedvtelő gyűjtése: most a tanulás éveiben előzetes leckét vesz a férfiévek világotjáró útjához, amikor majd az eredeti műalkotásokkal a megfelelő környezetben szemtől-szemben állhat. Ezt mind szemlélteti ez a kiállítás. Azt azonban nem pótolhatja, amit az ifjúság a rajz tanulásával szerezhet. A képek ugyanis mind a kész műveket mutatják be. Természetesen nem is érzékelhetik a munka menetét az eszmétől, a gondolattól (amelynek első látható jele az első vázlat), a kész műig. De még ha erre néha alkalom nyílnék is, hiányoznék belőle a beleélés, 27