Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

Az ifjúsági egyesületek életének rendezése. Irta: dr. Bátori József. Az ifjúsági egyesületek életével kapcsolatban iskola és szülők előtt egyaránt két kényelmes út áll. Az egyik: „Tanulni kell. A bizonyítvány a fontos. Ne csavarogjon a gyerek sehová, ne járjon ifjúsági egyesületekbe." A másik út: „Hajrá bele mindenbe, nem fontos a teherbírás, nem olyan nagy baj, ha rendetlenség vagy szervezetlenség van valamelyik ifjúsági egyesületben, nem olyan fontosak a tantárgyak, majd csak lesz a tanulásból is valami..." Világos, hogy mind a két kényelmes út rossz. Elvitathatja-e valaki, hogyha az iskolák nemcsak tantárgyakat akarnak tanítani, hanem valóban az életre akarnak nevelni, hogy akkor nem hagyhatók el az ifjúsági egyesületek? Hiszen ha a történetüket nézzük, a legtöbb ifjúsági egyesülettel kapcsolatban arra kell rájönnünk, hogy eredete a magyar élet igényeivel van szoros kapcsolatban. Nem az önmagára találó és nemzeti műveltségével elégedetlen életigény hívta-e megvalósulásra az önképzőköröket, mint nyelvművelő és a magyar érzést istápoló egyesületeket ? Nem arra döbbentünk-e rá, hogy elcsenevészesedik a magyar ifjúság, amikor a hosszú időn át tartó egyoldalú intellektuális nevelés után kezdtük a sportot felkarolni és kialakultak a sportkörök? És a cserkészmozgalomnak sok ellenségeskedés közben mindent elsöprő győzelmét nem a vezetőknek és fiúknak az a közös felismerése hozta-e meg, hogy végre életszerű keretet találnak az eddigi részletekbe skatulyázott csak tanuló, csak atléta, vagy csak ájtatos magyar fiúnak ? Mindenki tudja továbbá, hogy a középiskolás fiú az ú. n. serdülés korát a középiskolában éli át. Amikor gondolkozni kezdünk azon a soksok problémán, amely valóságos viharként tépázza meg az előbb még derüshomlokú kedves kisfiút, mikor küszködik benne az aktivizmus, az önérvényesülés, a szabadságvágy, mikor forrongásba hozza a szexuális ösztönök ébredése, vájjon tudunk-e ajánlani aktivitásának, próbálkozásainak, terveinek, erőfeszítéseinek kitűnőbb munkateret, mint az ifjúsági egyesületeket? Mikor el akarjuk terelni a tépelődéstől, a káros befolyásoktól és egyenesen keressük számára a baráti lehetőségeket, nem nagyszerű megoídás-e a legtöbb esetben, ha lelkes tagjává válik valamely cserkészcsapatnak? Az időket értő minden olyan magyar nevelő előtt, aki nemcsak tanár, hanem valóban nevelő és az egész fiút tartja szem előtt, ma már az előbb idézett kérdések régen nem kérdések, hanem kétségbevonhatatlan igazságok. Az ifjúsági egyesületek nagyszerűen kiegészítik a tantárgyak egyoldalú iskoláját: a serdülő fiú egyéni próbálkozásainak, terveinek, erőfeszítéseinek kitűnő munkaterei, a felnőttek társadalmában való együttélésnek jó előiskolái. Helytelen utat követ tehát az az iskola, vagy az a szülő, aki elzárja a fiút az ifjúsági egyesületektől. t De helytelen és téves a másik kényelmes út is. És itt elsősorban az iskolának vannak megoldandó kérdései. Mert hiszen igen sokszor méltán panaszkodik a szülő, hogy mikor tanuljon a fia, ha ma cserkészetre, hol-