Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

33 10. Az intézet vitorlázó repülőinek bemutatója. 11. Az összes felsöosztályok magyar tánca. 12. Torna élőkép. Bemutatják az összes növendékek. 13. Sorakozás. Díjkiosztás. 14. Himnusz. Elvonulás. Június 18-án rendeztük évzáró ünnepélyünket, ahol az intézet igazgatója kiosztotta a jutalmakat. Természetesen a hazafias, vagy ahogy szívesebben mondjuk, a magyar nevelés nem merül ki ünnepélyrendezésben. Ez kivirágzása volt csak. Minden munkánkat áthatotta a korszerű magyar szellem. Külön is kiemeljük itt a leventét, mert noha a leventemunkáról részletesen Évkönyvünk más helyén szólunk, itt a magyar neveléssel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy sikerült megindulni azon az úton, amelyen éppen a magyar nevelésben nyújt a levente felbecsülhetetlen szolgálatot az iskolának. Így a pár évvel ezelőtt munkába vett népi kultusz á levente révén folyik tovább. Ezidei tornavizsgánkon ezt külsőleg is kifejezésre juttattuk. Emellett a már síneken futó törekvésünk mellett a magyar történelem egyes korszakainak élményszerű megéreztetésére megint csak a leventeösszejövetelek nyújtottak igen termékeny alkalmakat. A közösségi érzés fejlesztését is öntudatosan munkáltuk a leventeegyüttesekben és úgy találjuk, hogy már a mostani kezdeti kibontakozásában is nagyobb eredményt mutat, mint amennyire az egyes iskolai osztályokban nyilt lehetőség eddig. Gazdasági nevelés. Ennek a nagyon időszerű célnak munkálására fejlesztettük immár a harmadik éve kereskedelmi középiskolánkat. A sok-sok nehézség és fáradság közben érdemes újra és újra öntudatunkra hoznunk, mennyire jelentős a helyes magyar gazdasági nevelés szempontjából, hogy egy intézeten belül működik a gimnázium és a kereskedelmi. Egymás mellett vannak a kereskedelmisták és gimnázisták az ifjúsági egyesületekben, a társaságban, pénzügyi dolgokban, gazdasági ügyekben, Diákkaptárban stb. Számos hasznos és gyakorlati módját találtuk meg az együttműködés gvümölcsöztetésének (L. erre vonatkozólag többek közt kereskedelmi középiskolánk Évkönyvében a számvizsgáló bizottságról szóló beszámolót.) Tánciskola, örömmel számolunk be arról, hogy az idei tánciskola megoldásunk lényegesen jobban sikerült, mint az előző években. (A Svetitsintézettel együtt, dísztermünkben, hetenkint csak egy alkalommal rendeztük.) Bizonyos, hogy még mindig sok nehézség és megoldatlan probléma maradt meg ezen a téren. Éppen ezért nem hagyjuk abba a mégjobb megoldást kereső kísérleteket. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a Piarista Diákszövetség teáján a tánciskola 16 párral a szatmári és cigándi csárdás 25 különböző figuráját mutatta be pompásan. A stadionban rendezett torna vizsgán pedig valamennyi felsős diákunk táncolta együtt a magyar csárdás 10—12 különböző figuráját. Társadalmi és magyar nevelésünk szempontjából egyaránt jelentőseknek tartjuk ezeket a tényeket. Mert ha igaz az, hogy a magyar táncban benne tüzel a magyar érzés, izlés, kedélyvilág és temperamentum, nem nyugodhatunk bele, hogy a testnevelési utasítások lapjain maradjon mint előírás, amit azonban senki sem valósít meg. Ha lassan egyre szélesebb körben terjed a kívánság : szabadítsuk fel a magyar szórakozást az idegen zene és tánc jármából, nem elégedhetünk meg a tánctanárnőktől összeszerkesztett magyar palotások és egyéb ú. n. magyar táncoknak a táncvizsgák és báli megnyitók alkalmával való előadásával, különösen, ha még