Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1939

19 II. ker. 8. Az hol én elmegyek. Énekelte az énekkar. 9. Sej a fekete hattyú. Énekelte az énekkar. 10. Szózat. November 4-én: Szent Imre-ünnepélyt rendeztünk az alábbi műsorral: 1. Kiss Lajos VIII. B. néhány szóval megnyitja az ünnepélyt. 2. Szent Imre herceg Magyarország éke. Énekelte az énekkar. 3. Magyar szentek himnusza. Énekelte az énekkar. 4. Ünnepi beszéd: Molnár Pál VIII. A. 5. Lengyel László: Törpék énekkara. 6. Himnusz. Február 25: Mátyás király-emlékünnepet rendeztünk a leventekörzet számára is. A műsor a következő volt: 1. Czuczor Gergely: Hunyadi. Szavalja: Sashegyi Bertalan. 2. Mátyás az államszervező: Cséka Ervin VIII. A. 3. Mátyás-anekdoták: Szánthó Zoltán V. 4. Mátyás, a katonakirály: Kiss Lajos VIII. B. 5. Arany János: Mátyás anyja. Szavalja; Melles Ödön V. 6. Kisfaludy Károly: Mátyás deák. Előadják az ötödik osztályosok. 7. Ünnepi beszéd: Dr. Rassovszky Kálmán igazgató-h. Farsangkor az önképzőkör és a cserkészcsapat közösen rendezett vidám szórakoztatást. A március 2-i Horthy jubileumi ünnepély műsora volt: 1. Horthy-dalok. Énekelte az ifjúság. 2. Ünnepi beszéd: Dr. Rassovszky Kálmán ígazgató-h. 3. Himnusz. Iskolánk legnagyobb szabású ünnepélye volt a március 15 -i. Az évek óta folyó magyar népi nóta-kultusz ezidén a népi játékok és népi táncokkal bővült. Az énekkaron kívül kétszáznál több szereplővel a Svetits-intézettel együtt rendeztük a Csokonai Színházban. A részletes műsor címlapjára a műsort záró Liszt: Magyar ünnepi dal-ának pár sorát tettük: „Serkenj föl új nemzedék, Rád ván az elhagyott nép!" „ .,. Isten, támassz köztük hőset!,.." Törekvéseinket a műsor következő szavai magyarázták: Májusfa a magas, kultúra — népi gyökerek nélkül. És sajnos, a magyar „értelmiség" ízlésében, kedélyében, nyelvében jórészt ilyen gyökértelen magas kultúrát alakított ki magának. Nem érzett közösséget a paraszti rétegekkel s egyre inkább kitetszett a hervadás és sorvadás. Mi segíthetett ezen a haldokláson? Az egészséges magyar réteg jó ösztönnel az ősi magyar gyökerek felé fordult. Vikár, Bartók, Kodály, Győrffyék még a tizedik órában megmentették a halódó népi kincset a magyar közösség számára. S az ifjúság szerte az országban mohón nyúlt igazi öröksége után. A mi ifjúságunk is elvégezte magában ezt a munkát: öntudatának elmélyítését, magyarságának belső megerősítését, öröm látni, mennyire önmagára talált boldogsággal fújja a magyar nótát, járja a magyar táncot. Megérzi már a műdalok javarészének idegen ízét. Előadásunk nem is akar más lenni, mint bizonyságtevés erről a munkáról. Ne is keressen hát senki drámát, különösebb mesét vagy történetet benne. Nem népszínművet állítottunk össze. Eredeti gyűjtések alapján va-