Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1937

21 „Ha visszapillantunk az elmúlt 25 évre, megállapíthatjuk, hogy az alatt nagyot fordult a világtörténelem kereke. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor hszonhét deli ifjú kiment az életbe, úgy éreztük, hogy előttünk áll egy nagy birodalomnak minden lehetősége. Akkor még az öreg Ferenc József királyunk Schönbrunnban ott sétált az árnyas útak alatt és egy hatalmas birodalomnak országrészeire tekinthetett büszkén. Alig hogy megszáradt az érettségi bizonyítványunkon az aláírás, egyszerre csak eldördült a szerajevói revolverlövés és lángbaborított mindent. Megindultak a menetzászlóaljak s bizony azok a debreceni diákok, akik még egész friss bizonyítvánnyal a kezükben igyekeztek érvényesülést keresni, bent találták magukat ezekben a menetzászlóaljakban s vonultak ki keletre, ki nyugatra, ki északra, ki délre, talán azt sem tudták miért, hova? S amíg mi négy év alatt kint megtettük kötelességünket, amíg a nemzetnek színe-java velünk együtt kint harcolt a különböző idegen országokban, mélyen bent az ellenség területén, azalatt idehaza megindult az ellenséges propaganda, megindult egy szédületes destrukció és egyszerre csak összeomlott minden, amit mi szentnek, örökéletűnek mondottunk. Amikor visszajött a frontokról az a fegyverfogó társaság — Magyarországnak színe-virága — egyszerre csak azt látta, hogy rombadöntötték a keresztény királyságot, az istenfélelem helyébe az istentagadást tették, a nemzeti érzés helyébe odaültették a gyáva nemzettagadást. Akkor, amikor legjobban lett volna szükség arra, hogy a magyar társadalom minden rétege egy szívvel-lélekkel fogjon össze, menteni, ami menthető, akkor a felebaráti szeretet, összefogás gondolata helyett a gyűlöletre, az osztályharcra buzdítottak. Ezekben a súlyos napokban, amikor már úgy látszott, hogy minden elveszett, azok a kis lángocskák, amelyeket a piarista tanárok és egyéb más intézetek tanárai, elsősorban a magyar szerzetes paptanárok gyújtottak meg, lassanként erőre kaptak, s a letiport, meggyalázott magyar nép Antheus-ként új életre kelt, és ha megcsonkított keretben is, de ismét megteremtette a lehetőségét annak, hogy ez a nemzet az ő erejét kifejthesse, gyarapíthassa és a nagy európai kultúrközösségben megmenthesse azokat az értékeket, amit az európai kultúrában a magyar nemzet léte jelent. Mi nagyon jól tudtuk egymásnak az útját a világháborúban, -a világháború után következő forradalmakban, az azután elkövetkező nemzeti fellendülésben, és büszkén állapíthatom meg azt, hogy mi ezekben az időszakokban sem változtunk, felfogásunkon, nevelésünkön, hitünkön, vallásosságunkon, hazaszeretetünkön nem vett erőt sem a világháború szenvedése, sem a