Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

14 szívét a másik előtt s így elvezet embertársainkhoz s ezeken keresztül Istenhez. Ezért azután Rómának egyik legszegényebb negyedében, a Settimána kapunál megnyitotta iskoláját, a scuole piet, az első piarista iskolát, hol a tudás forrásából mindenki egyaránt meríthetett. — Ezt a calasanziusi magasztos és emberszerető szellemet hozta magával Szlopnyay Elek atya Debrecenbe. Csak hozott, elv'nni nem akart semmit sem, csak adni akart, minél többet, minél jobbat, minél nagyobb számú tanítványnak. így azután látom Elek atyát apró és nagyobb növendékei között, akikbe nagy szeretettel és pedagógiai érzékkel csepegteti a tudományt, a betűvetés elemeitől kezdve a retorikáig és poétikáig, az Isten félelmétől a haza szeretetéig. Látom Elek atyát, amint hullik áldásos kezeiből a legnagyobb földi kincs, a tudás aranya. Látom a szülőket, akiknek felragyog a szemük csemetéik testi és szellemi jólétének nem remélt hatalmas fejlődése kapcsán. Látom Debrecen akkori, sokat szenvedett lakosságát, amely Szlopnyay Elek lebilincselő egyéniségén keresztül befogadta, keblére ölelte és többé el sem engedte a piarista tanítórendet s a renden keresztül az egész katolicizmust. Az általa elültetett kis fa mindjárt olyan mélyen eresztette gyökereit a város szívébe, hogy azt onnan kitépni többé nem lehetett. Természetesen ez a szeretet, mint minden mély, egészséges érzésből fakadó vonzalom, kölcsönös volt. Elek atya is szívébe zárta ezt a szép, délibábos pusztaságokkal és zöldelő erdőségekkel övezett várost, szívébe zárta kicsinyestől-nagyostól, annyira, hogy mikor rendjének parancsszava ezt a kiváló tagját más, magasabb méltóságok betöltésére hívta, Debrecent választotta székhelyéül. S mikor halála óráját közeledni érezte, újra csak Debrecenben óhajtott megpihenni. Itt, Debrecenben adta vissza nagy és nemes lelkét az Úrnak 1752. február 23-án. Itt temették el rendtársai a Szent Anna-templom kriptabcltozata alatt, szerény, szerzetesi sírba, amelyről az egyszerű jelzéseket az idők múlása régen eltüntette, annyira, hogy földi maradványainak pontos helye a kr'ptában többé meg sem állapítható. De ha sírja és hamvai el is enyésztek, müve él. A szellem, amelyet itt plántált el, ma is lobog, hatalmasabban mint valaha. S ezért történik, hogy most, két évszázad multán, a tanítványok utódainak megsokasodott késői utódai: a Piarista Diákszövetségben tömörült öreg d'ákok, körülvéve saját f'atal sarjaikkal, jelenlegi piarista tanulóifjúsággal, megjelennek itt, a jeltelen sír fölött, hogy kegyeletes megemlékezéssel rójják le hálájukat az iskola megteremtőjének, Szlopnyay Eleknek. Mej-