Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1935

24 hova-tovább az ócskavas sorsára jut... útban vagyunk a madáchi falanszter világhoz, melyben a múzeum üvegje alatt mutogatják az utolsó ló csontvázát. Nincs megállás a felfelé szédülésben. És van-e boldogság? A boldogulás gépháza a robbanásig fűtve — és soha annyi loccsanás a hidak alatt, soha annyi összetört, békét­len, lesüllyedt lelkű, démonoktól hajszolt ember, soha annyi élet — fáradt, kiégett agyvelő, soha annyi megkínzott, láthatatlan tövisekkel koszorúzott emberszív, mint manapság. A kultúra tükre csillogó, de a víz szine alatt csak sötétség és mocsár. Ma, amikor a világháborúnál is veszedelemesebb harc pergő­tüzében állunk, világforradalmi jelszavak sikongatnak állandóan felettünk. Gazdasági erők nem tudnak kiegyensúlyozódni. Az egyes társadalmi rétegek nyugtalanul hánykolódnak ide-oda. Szörnyű feszültség alatt nyög a világ. Veszedelem fenyegeti Európát, a kereszténységet és kultúrát, hitünket és eszményein­ket. Ma van igazán szükségünk arra, hogy minden erőnket és tehetségünket felhasználva, nevelői munkánkban a calasanziusi szellemtől, a vallásoserkölcsös neveléstől el ne térjünk. Semmi meg nem mentheti a lejtőre jutott társadalmunkat, csak a tár­sadalmi élet legvégső sejtjének a családnak erkölcsi újjászületése. Újjászületés kell, de lelkileg. Újjászületés kell, de erkölcsileg. Családok kellenek, apák, anyák, gyermekek, akik Isten törvé­nyeit megtartják. Családok, ahol Krisztus törvényt jelent. Csa­ládok kellenek, ahol gyermekek nőnek, kiknek stílusát nem az élet élvezetei adják, hanem az élet nagy kötelességei. A féktelen, tekintélyt nem tisztelő, szabadjára engedett növekvő nemzedék tönkretenné magát is, apái szent örökségét is, lelki boldogságát ís, míg az Isten-félelemben s szülői tiszteletében nevelt gyerme­keken épül föl majd a boldogabb emberi jövő. Ebben a munkában mindannyiunknak részt kell vennie. Kedves tanítványaink, legye­tek hát jó piar'sta diákok! Milyenek azok? Istenfélők, akik a földön járnak, de szemüket sohasem veszik le az égről, tekin­télytisztelők, éppen ezért engedelmesek, erkölcsösök, tehát test­ben és lélekben tiszták, kötelességtudók s szeretik hazájukat. Ti pedig kedves szülők, akik piarista iskolába adtátok gyer­mekeiteket, hogy itt Calasanzius szellemében nevelődjenek, jámborságukban és tudományokban gazdagodjanak, támogassátok az iskolát nagy és nemes, felelősségteljes munkájában, hogy az a tömérdek áldozat, melyeket gyermekeitekért hoztok, kárba ne vesszen és bőségesen kamatozzék majd az életben .. . Öreg pia­rista diákok, kik az utóbbi évtizedek szörnyű életküzdelmeiben férfias becsülettel helytálltatok, mert kitartottatok azon eszmék és örök igazságok mellett, melyeket a kegyes iskolákban oltottak bele még fogékony ifjú szívetekbe, legyetek továbra is hűek ezen örökértékű elvekhez, ragaszkodjatok szeretttel a Diákszövetség­hez, mely a piarista szellemet akarja volt tanítványaiban fenn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom