Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1935

22 A világhistóriában páratlanul álló intézménynek, az ingyenes népnevelésnek veti meg az alapját, mely tettével az emberiség művelődéséhez mind szellemi tekintetben hatalmasan hozzájárult s azóta a nevelés-tanítás terén fontos tényezőként szerepel. Innen van az, hogy halhatatlan érdemeiért ott méltatják a tudományok legfelsőbb fórumain is és neve hallható mindenütt, ahol az emberiség önzetlen nevelést önmagáért végző pedagógusairól van szó. De azt kérdezhetné valaki, nem vagyunk-e túlzók, nem vagyunk-e elfogultak Calasanzius nagyszerű nevelési intézményének az értékelésében? Legkevésbbé sem! Méltó az mind korának, mind az utókornak a bámulatára. Mert Calasanziusnak a népnevelésre irányuló eszméje s annak kivitele olyan szokatlan volt, hogy előtte senki még gondolni sem mert reá. S ha valakinek az agyában meg is fogamzott volna ilyen irányú nemes szándék, nagy kérdés, hogy keresztül tudta-e volna azt úgy vinni, mint azt Calasanzius valósította meg, mégpedig a csekély külső támogatást mellőzve a saját erejével. Volt ugyan némileg hozzá hasonló elődje Xavéri Szent Ferencben, aki a csengetyü varázs hangjával gyűjtögette maga köré a gyermekeket a fodros hullámú, napsugaraktól csillogó tenger partján s oktatta őket a!z erkölcs fenségére és a keresztény hitigazságokra, de az ő nevelése és oktatása nem volt oly rendszeres, intézménnyé való emelésével nem adott neki állandó külső formát s ennek következtében elveit az utókorra át sem tudta származtatni s a későbbi nemzedékek számára is gyümölcsözővé tenni. így tehát e tekintetben Calasanziusé az elsőség. De ha Calasanzius nagy vívmányát, kifejlődésének körülményeit mélyebbről vizsgáljuk, akkor minden szociális érzékkel bíró és az emberiség javát szívén viselő embernek be kell látnia, hogy nem lehet a világot teóriák elárasztásával megváltani, hanem személyesen is bele kell állni a csatasorba, mint tette azt Calasanzius, akit arisztokrata származása nem tudott visszatartani attól, hogy le ne törpítse magát, hogy le ne ereszkedjék Róma sötét, ködös légkörébe. Lealázta magát, hogy másokat fölemelhessen, feltüntetvén azt a nagy hibát, melyet a társadalom követ el akkor, amikor azokkal az elhagyott, szerencsétlen züllésnek indúlt gyermekekkel nem törődik. De a büszke patríciusok utóda' ezt a hibát nem vették észre, vagy nem akarták észrevenn\ Hoz'zá voltak ők már szokva ahhoz, hogy elzüllött, szegény, kezüket nyújtogató gyermekek sorfala között vonuljanak föl mulató- és fürdőhelyeikre. Ennek a gyászos helyzetnek a felismerésében áll Calasanzius tisztult fölfogása, mellyel korát messze túlszárnyalta és ennek a társadalmi kórnak orvoslására óriási munkára vállalkozik s azt a kegyes-iskolák megalapításával diadalmasan keresztül "s viszi. E tettével pedig olyan missziót koronázott meg, mely bár