Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1934

5 területéről, alakjáról nem maradt fenn levéltárunkban helyszínrajz, vázlatos térkén sem. Kik voltak tulajdonosai s ezek miképen helyezkedtek el egymás mellett, arra nézve az egykorú adólajstromokból, időnként megismételt népösszeírásokból és a tanácsi jegyzőkönyvekben található örökbevallásokból, mindezen adatokat mozaikkép módjára összeillesztgetve, tájékozódhatunk. A legtöbb telket illetőleg, városunk eme részén is, átlag 300 évre visszamenőleg sikerült kifürkésznem az egymást felváltó tulajdonosokat. A 40 öl széles, ugyanolyan hosszú, ú. n. ártikuláris templomhely hajdani polgári telkeinek tulajdonosairól ezúttal azt a névsort sem közlöm egészen, amelyet a mondott módon összeállítottam. Személynevek szerint csak a megismert legrégebbieket és aíokat említem, akik legutoljára ültek a telkeken. Lássuk tehát: Varga és Szent Anna asszony utca szögletén levő telket 1598-ban özv. Csanak Gáspárnétól Szőcs Miklós veszi meg; déli szomszédul özv. Takáts Demeternét nevezik meg. Utánuk ezen a helyen az Erszénygyártó (1626—1641.), Szabó, másként Olajos (1641—1706.), Meggyesi (1641—1651.), Hevesi (1645—1680.), Fodor, másként Varga (1651—1693.), Bonnár (1692—1716.), Veresegyházi (1696.), Nádudvari (1707—1708.), Balázsi (1693—1716.), Szilágyi (1712—1715.) nevü családok laktak, egymás szomszédságában és egymás után, néha csak kevés ideig. Többnyire kisvagyonú emberek. Ami abból is látszik, hogy aránylag olcsón adják-veszik az itteni házakat. Az ezekre vonatkozó örök-bevallási följegyzésekben soha sincs szó kőből, azaz téglából épült házról. A bennök lakók adót is keveset fizetnek. Legfeljebb 4—5 frt.-ot egy-egy kivetésre. Még az 1693. évi súlyos tatár sarcból sem esett több 25—30 frt.-nál a legerősebben megterhelt polgárra sem. Az 1716. évi foglaláskor hivatalos becsű alapján a város házipénztára mindössze 575 frt.-ot fizetett az elvett házakért, amelyek a kegyestanítórend házi historikusa szerint is felette hitvány épületek voltak. A templom és parókia számára kimért területen hány telek volt, kik laktak ott, pontosan meg nem állapítható. Az 1716. évi deltetett el. Ehhez képest felmérték az intravillanumot (belső telket) s a felvett clavis (kulcs) szerint ennek mennyiségéhez szabatott az extravillanum. Ekkor a tisztelendő szerzet állapotia is elővétetvén, a szerzetnek a Commisio 12 köblös földet rendelt, többet azért nem, hogy örökségek holt kézre ne szálljanak. Ugyanazért sem a piaristák 8 telkének. sem a parókiának intravillanuma a mathematica dimensioban ki nem tevődik, hanem a most említett instructio szerint az akkori időben 20 öl föld számlálódván egy köblösbe, mindössze 240 öl, vagyis 12 köblös föld méretett és adatott ki. (Mégpedig 300 öl széles, azaz mélységű dűlőben. Z—i.) Ezt a szerzet ma is használja. De úgy látszik, hogy ezt nem Parochiális földnek, hanem a vett 8 telek appertinentiájának (tartozékának) tartja. Holott a piaristák a kir. Commissio által minden házzal bíró polgárra nézve minden öl után megállapított 3 dénár duo•decima váltságot, mely reájok kivetve sem volt. sohasem fizették, amit