Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

6 rosodott környezete nem értette meg s félremagyarázta. Óh milyen példáját adta a késő utódoknak, akiket az arany csengése; nem egyszer érzéketlenné tesz minden nyomor, fájdalom és nélkülözéssel szemben ! A szociális tipusú egyének eme jellegzetes vonását azután egész életén át bearanyozta a krisztusi szeretet éltető melege. Már gyermekkorától kezdve lángoló szeretettel viselkedik ax. Üdvözítő iránt. Játék közben nem egyszer a templom felé fordul, sokszor észrevétlenül odaszökik és forró csókot nyom a zárt ajtóra, amely mögött égi jegyese lakozik. Kicsi játszótársaitól zálogváltás címen néhány Ave Mariát kér. Később aranykoronáját a tövissel koszorúzott Krisztus lába elé helyezi. S mindezt szeretetből. Ugyancsak ez készteti, hogy nemcsak kórházakat építsen, kenyeret és ruhát adjon, hanem felkeresse a betegeket és odaadóan ápolja. A krónikák elbeszélése szerint különös odaadással foglalkozott a legszerencsétlenebbekkel, a mindenkitől elhagyatott bélpoklosokkal. A róla szóló bájos legenda, szerint egy alkalommal férje távollétében ilyen szerencsétlen beteget vett gondozásba még pedig olyan odaadó szeretettel, hogy hitvese ágyába fektette. Környezete valósággal megbotránkozott a szeretet ekkora megnyilvánulásán s bevádolta hazatérő férje előtt. Ez vádló pillantások közepette húzza félre az ágyat eltakaró függönyt s meglepetve az Üdvözítő testét látja ott. A mai kor gyermeke ennek hallatára kétkedően áll meg s~. tagadólag TcL ZZEi Sr fejét. Megérthetjük, hiszen nincsen szeretete ! Ha csak tizednyi annyi volna benne, mint Szent Erzsébetben ésférjében, akkor beteg és nyomorgó embertársában ő is megláthatná az Istenfiának mását. Az alamizsna az ő kezében is rózsákká alakulhatna át s elhagyatottságában és kitaszítottságában Te Deum-ra nyilna az ajka, mint Szent Erzsébeté, amikorkénytelen volt télvíz idején apátlanul maradt gyermekeivel' rangjához és származásához nem illő helyen tölteni az éjszakát.. Megfogyatkozott a mai egyénben és társadalomban egyaránt a krisztusi szeretet s azért hallunk hálaadó zsolozsma helyett anynyiszor, de annyiszor szitkozódást s látunk az alazsmizsnábaui egyszerűen csak anyagot és nem mosolyt is fakasztó rózsát. Bizony az adakozáshoz nemcsak vagyon s az azzal párosuló kötelességérzet és tudat szükséges, hanem szeretet is ! És ha ezek után nézzük Szent Erzsébet lelkivilágának harmadik vonását, az alázatosságot, akkor megértjük, hogy példájának követése nemcsak a társadalmi ellentétek elsimítására alkalmas, hanem elősegíti és megkönnyíti az egyénben a harmónia megteremtését. De éppen Szent Erzsébet alázatossága fogyatkozott meg a gépkorszak emberében. Milyen kevesen mondják napjainkban szívből, amit szentünk Isentrud udvarhölgyének olyan klasszikus tömörséggel fejezett ki : türelemmel kell elviselnünk az ilyen szenvedéseket, mert olyanok vagyunk, mint a nád, amely a patak partján nő. Mikor a víz megduzzad és a. patak kiárad, a nád meghajlik és az ár elvonul felette anélkül, hogy kárt tenne benne. Mikor azután a víz visszatér szokott, medrébe, a nád rijból felegyenesedik s vidáman növekszik tovább. Szintazonképpen nekünk is olykor-olykor meg kell hajol-