Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1931

31 dékről vonattal járatta tják be pl. gyermekeiket, mert a mai gazdasági helyzet nem engedi meg, hogy két-három gyermekük után fizessék a városban az ellátás és lakás után járó összeget. Tanítványaink közül ötven kénytelen az ismeretszerzésnek ezt a szomorú kálváriáját járni. A tanév folyamán az igazgató magához kérette ezeket a fiúkat s négyszemközti, bizalmas beszédben tájékozódott a következő kérdésekről : honnan jár be, messze lakik-e az állomástól, mikor indul a vonata, mikor érkezik haza, van-e a vasúton külön diákkocsi, illetőleg szakasz, mivel töltik az időt a vonaton, egykorú és egynemű diákság utazik-e a fenntartott kocsiban, mi az illető édesatyja, hányan vannak testvérek, hány szobás a lakásuk, mennyit fűtöttek ebből télen, petróleummal vagy villannyal világítanak-e, mennyi időt fordítanak otthon a tanulásra, kell-e nekik otthon még más munkát is végezniök és végül milyen pálvára készülnek. A nyert adatok egyenesen megdöbbentőek. Csak azon csodálkozunk, hogy nem akadt még magyar író, aki az orosz naturalisták tollára méltó témát még nem dolgozta fel. Az egyik II. osztályos tanítványunk pl. Debrecentől 30 km-re fekvő állomásról jön be. Mindennap 5-kor kel. 2V2 órát vonatozik, mert ennek a kicsi vicinálisnak erre a néhány kilométerre ennyi időre van szüksége. A kocsiban 35, különböző korú közép- és felsőiskolás fiú és leány sakkozással, nótázgatással és cigarettázással üti agyon az időt. Délután 4-kor eszi meg meleg ebédjét, %5-től 7-ig tanul, miközben még három kisebb testvére tartózkodik az egyszobás, petróleummal világított lakásban. Az édesatyja vasúti altiszt. A fiú napról-napra, megteszi ezt az utat. mint valami penitenciát. Határozott életpályája még nines. Egy másik osztálytársa télvíz idején 4 km-t gyalogolt reggel, mig az 5 óra 30 perckor induló vonathoz ért. Ezért már 4-kor kellett felkelnie. A vonaton ugyanaz a környezete és időtöltése, mint az előzőnek. Délután 5-kor jut meleg ételhez s tanulásra a %6—H8 közötti idő áll rendelkezésre. Még három testvérével együtt azt a szomorú kenyeret eszi, amit a mai élet egy falusi tanítónak ad. Ne csodálkozzunk ezek után, hogy a vonattal bejáró tanulók 50%-a elégtelen érdemjegyet kapott. Ezek a diákok nem tanulni, hanem pihenni járnak az iskolába. De miképpen is kívánhatnánk, hogy ők 8—9-ig itt figyeljenek. Az organizmus a fiziolóeia törvényei szerint ilyen napi előzmények után szellemi munkára már képtelen. Fűtött, meleg osztályban erőt vesz rajta a szórakozottság, nem figyel a magyarázatra. Gyakorlatírás alkalmával az idegen szavakat rakja egyszerűen egymás mellé nyersen, minden nyelvtani szabály nélkül, egyszerűen úgy, amint azt a szótárban találja. S mikor az eredménytelenség felett a tetemrehívást akarjuk végezni, kérdezzük, vájjon ki vonható felelősségre : az iskola-e, vagy a szülő, aki a fiától elérhetetlen, szinte emberfeletti dolgot kíván, vagy pedig a mai társadalom, amely szociális berendezésével még nem vitte annyira, hogy nagyobbszabású diákjóléti intézményeket létesített volna. A tanulmányi előmenetelt osztályonkint és tárgyankint Értesítőnk végén közölt statisztikai adatok szemléltetik.