Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1930

pórt és nemesért való lelkesedése űzte, hajszolta egy életen át. A nyugalom, a csendes pihenés halálát jelentette volna. Ha irodalmilag nem dolgozott — e nemben sem csekély hagyatéka — újságcikkeit írta, a közélet terének fáradhatatlan napszámosa volt. Ahol alkotni s rendezni kellett, ott megboldogult öregdiáktestvérünk nélkülözhetetlen volt. A város minden ünnepi alkalma Than Gyulát szólította a munka ízléses lebonyolítására. 8 szellemes, kimeríthetetlen találékonysága annyi újat, változatost s meglepőt tudott produkálni, hogy ezen a téren évtizedekig pótolhatatlan lesz személye. Az 192!). országos dalosversenyen olyan varázslatos szépet produkált a tizenegyezer dalos felvonulásában, hogy munkatársával, dr. Balla Bertalannal örökre feledhetetlenné tették nevüket a dalosversenyek történetében. Azt hiszem, állításom alig vonható kétségbe, hogy ez a nagy idegfeszültséggel járó munkás alkotása korai végét siettette. Szerepelt a város törvényhatósági bizottságában éveken át s mint az újságírás mesterségének debreceni nesztora, ennek történetében is mély nyomokat hagyott működése. Az általános szemponton felülemelkedetten, most az öregdiák hálás működése felé tekintsünk. Amit a közélet terén végzett, nevelőintézete iránt mindazt fáradhatatlan munkáskedvvel teljesítette. Than Gyula még a régi piarista iskola diákja volt. Gimná ziumi emlékei az alacsony kis házhoz fűzték. Talán már akkor megfogamzott lelkében a nemes gondolat, hogy ő az új intézeti épület érdekében szóval s tettel fog harcolni. S mikor felemelték főgimnáziumunk díszes hajlékát, akkor tevékenysége másfelé irányult — hogy az intézetnek legyen díszes zászlója s ebben di'. Jászay Rezső igazgató mellett buzgólkodott — hogy az intézet kétszázéves múltját márványtábla örökítse az előcsarnokban — itt Hogyor József igazgatónak volt munkatársa. — S a szegény gyermekek és piarista kisdiákok érdekében évek során mennyi energiával munkálkodott Mihálovits Jenővel, Derekassy Istvánnal s a többi neves érzőszívű emberbaráttal, hálás öregdiákkal, ügybuzgó igazgatóval a kedves emlékű csütörtöki felolvasó és vígesték megrendezésében — arról e sorok írója ma is egész történetet írhatna a megbízható és objektív tudósítások nyomán, amint a még élő tanúktól hallja. A sokoldalú munka időelőtt merítette ki minden erejét s tette tönkre szervezetét. A tanév elején jött a szomorú hír, hogy Than Gyula meghalt. Szeretteinek gyászában a város egész társadalma osztozott. Temetése a Csokonai Színház előtt ment végbe s itt az intézet és a Piarista Diákszövetség nevében dr. Tarján Oszkár öregdiák testvérünk mondott búcsúbeszédet. Azután a Szent Anna templomba hozták a koporsót -- Than Gyulát e tisztességgel egyháza becsülte meg, amelynek buzgó gyermeke s tanácsának tagja volt. Intézetünk növendékeinek üdvözlő sorfala között vitték be koporsóját a kath. temetőbe s helyezték ott örök nyugalomra a boldog feltámadás reményében. A temető gazdagabb lett egy sírhanttal, mi pedig szegényebbek egy tetterős akarattal, érző szívvel és hálás öreg diákkal — mert Than Gyula halálával ennyit veszítettünk.